előző nap következő nap

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Zsolt 37,1–20

1 Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! 2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. 3 Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. 4 Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! 5 Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: 6 világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. 7 Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! 8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz! 9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet. 10 Egy kis idő még, és eltűnik a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod. 11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek. 12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene. 13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja. 14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék az elesettet és szegényt, levágják az egyenes úton járókat. 15 De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek. 16 Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek. 17 Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az Úr. 18 Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. 19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. 20 De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, még ha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (4). Különös lehet feltenni magadnak a kérdést: szoktam én, egyáltalán tudok én gyönyörködni az Úrban? Mindennapi létem mindennapi dolgai mellett szó szerint lélekemelő rácsodálkozni az Úrra, gyönyörködni az ő tisztaságában, igazságában, tökéletességében. Minél inkább teret adok ennek az Istenben gyönyörködésnek az életemben, annál jobban beleivódik, beleépül az ő léte, valósága az én emberi létembe.

RÉ 36 MRÉ 36

„… ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk…” (1Thessz 2,17-20) 1Thessz 2,17-20

(30) „… ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk…” (1Thessz 2,17-20) Folytassuk a tegnapi gondolatokat – 3. Isten népe örömmel felvállalja Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát,és dicsőséggel felvállalja saját népét, örökségét, hitét, kultúráját.* Tehát számunkra a saját testvéreink jelentik elsőként a dicsőséget, a büszkeséget és az örömöt, szerte a világon. Csak aki a saját „kincsét” megbecsüli, az tud szeretni hitelesen más embereket is.** De bíztató megélni, amikor felelős vezető ad ebben bátor, hitvalló példát. Az új brit miniszterelnöknő, anglikán lelkész lányaként, úgy nyilatkozott megzavarodott világunkban, mint aki nem tagadta meg életének meghatározó kereteit, dicsőségét és örömét, az Úrban (17-20): „A keresztyénséget ünnepelni kell, nem becsmérelni. A társadalom kezdi elfelejteni, hogy a modern szabadságjogok a Biblián alapulnak. Senkinek sem szabad szégyenkezni amiatt, hogy hite alapján alkot véleményt társadalmi és politikai kérdésekről, a keresztyéneknek sem. Gyakorló keresztyénként Isten jelenti számomra a hajtóerőt, és hitem vezérel, amikor nagy kihívásokkal kell megküzdenem.”***

___

* Adjunk ezekért a hitvalló ajándékokért hálát, szüntelen (13).

** Isten népe számára mindenekelőtt Jézus Krisztus ügye, az Őbenne hívők, a saját kultúrájuk a legfontosabb.

***(The Sunday Times, 2016. december 2.)