előző nap
következő nap

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (23). Zsolt 37,21–40

21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó. 22 Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak. 23 Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. 24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. 25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. 26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz. 27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig. 28 Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. 29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. 30 Bölcsen beszél az igaz ember szája, és a nyelve igazat mond. 31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei. 32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. 33 De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. 34 Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. 35 Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, 36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni. 37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! 38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. 39 Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején. 40 Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki" (23). Ez azt jelenti, hogy meg kellene felelnem az Úr elvárásainak? Hiszen ez lehetetlen! Nem, ez az igevers arról szól, hogy van az életemnek egy Isten által elkészített, előkészített útja. Egy olyan út, amelyen Isten hajlandó és kész vezetni, támogatni, továbbsegíteni engem. Ehhez viszont egészen rá kell bíznom magam!

RÉ 283 MRÉ 206

„… megvigasztalódtunk… testvéreim, a ti hitetek által.”(1Thessz 3,1-8) 1Thessz 3,1-8

(7) „… megvigasztalódtunk… testvéreim, a ti hitetek által.”(1Thessz 3,1-8)* Pál féltő szeretettel gondolt Athénban is thesszalonikai testvéreire. Noha az athéni pogány műveltség, művészet és filozófia roppant nyomása alatt nagy szüksége lett volna segítségre; - mégis elküldte Timóteust, hogy megerősítse és bátorítsa a thesszalonikai gyülekezetet, hogy senki meg ne tántorodjon közöttük (1-3). A mai igeszakasz világossá teszi, hogy a feltámadott Úr követői áldozatot is hoztak az evangéliumért, vagyis azért, hogy építsenek, erősítsenek, bátorítsanak, a tántorgók között is; - egymást pedig odaadóan, krisztusi jóindulattal szerették (4-6). Ma is roppantul félelmetes az athéni értelemben „pogány zsenialitás” minden fajtája. Ez azonban önmagában elégtelen. Élő hit nélkül a pogány, a vallásos és a „hívő” is, sajnos csak rombolni tud. Timóteus néhány hét alatt megjárta az oda-vissza nyolcszáz kilométert. Pál jó híreket kapott Thesszalonikából (6-8). Van még remény, hogy megszilárdul a hitünk és láthatóvá lesz a szeretetünk, amely megvigasztalja, építi, legalább a Jézus Krisztusban testvért; - sőt, ezen túl is tevékennyé lehet. Van még remény, hogy a másik hite ne „beszóljon” nekem, hanem bátorítson (7-8).

___

* Ma túl gyorsan kapjuk az információkat: azonnal és rengeteget. Valóban a hit próbája, ezekre krisztusi módon reagálni; - főleg azért, mert aránytalanul több a bántó, rossz, romboló hír. Kár, bizony „kár”, hogy ez közöttünk is így van. „Kár”, hogy az apró megjegyzésektől, a bejegyzéseken át, egészen a zsaroló fenyegetésekig minden előfordul a gyülekezetekben. Pedig nekünk nem így kellene megoldanunk az ügyes-bajos dolgainkat. Akkor, az apostol idejében hetekre, vagy akár hónapokra volt szükség ahhoz, hogy egy fontos üzenet, hír eljusson egyik helyről a másikra. Ezért akkor volt idő átgondolni, mit üzennek egymásnak, az valóban fontos-e, és mások üzeneteit hogyan fogadják. Ma is szánjunk erre imádságosan elég időt!