előző nap
következő nap

„...senki sem válthatja meg magát...” Zsolt 49

1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 2 Halljátok ezt mind, ti, népek, figyeljen a világ minden lakója, 3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! 4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 5 Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 6 Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 7 akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. 9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, 10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. 11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. 12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. 14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) 15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. 16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) 17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. 18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. 19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, 20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. 21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

„...senki sem válthatja meg magát..." (8). A gazdagság és a szegénység viszonylagos és ideig való (2–4). Aki azonban ezekbe akar kapaszkodni, fontolja meg a mai igét: senki sem válthatja meg magát, mert gazdag és szegény, bölcs és ostoba egyaránt meghal, és még az emlékezetük is eltűnik vagyonukkal, hatalmukkal, sikereikkel, de szegénységükkel, kudarcaikkal és tehetetlenségükkel együtt. Egyetlen menedékünk az Úr, csak ő válthat ki a holtak hazájából (16). Ezt meg is tette Jézus Krisztusban.

RÉ 49 MRÉ 49

„A Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek…” (2Thessz 3,6-15) 2Thessz 3,6-15

(6) „A Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek…”(2Thessz 3,6-15) Jézus Krisztus szeretetének nevében igenis rá lehet parancsolni testvérünkre, amikor arra szükség van (6). A hitből fakadó szeretet mindig a káosz veszélyét rejti magában. Erre sajnos gyakori példa az, hogy az egyházban gyakran olyan megjegyzésekkel, megoldhatatlan konfliktusokkal, kidolgozatlan struktúrákkal találkozunk, ami „világi” területen egyszerűen elképzelhetetlen. Itt mindenki egyenlő, szeretjük egymást, ezért nincsenek alá és fölérendelt viszonyok, így valójában mindenki azt csinál, amit akar, - a mi Urunk Jézus Krisztust, az Ő Igéjét és szeretetét emlegetve. Ez lehetetlen helyzeteket eredményez Isten népe között, miközben az egyházban káoszt teremtő emberek a világban pontosan tudják a helyüket. Tehát a tétlenség csak az egyik nagy probléma, ami manapság úgy jelentkezik, hogy az illető abban tétlen, ami a feladata lenne (6-7). Az egyházban sokan szereptévesztésben vannak. Itt mindenki mindent tud, és jobban tud, - itt mindenki következmények nélkül véleményezhet, okoskodhat, buzoghat ott, ahol semmi keresnivalója nem lehetne, - miközben az illető az önzetlen szolgálatban tétlen, ezáltal haszontalan (11).*

___

* - Hisszük, hogy Jézus Krisztus megváltó szeretete szolgáló, szorgalmas, csendes, helyét megtalált, elégedett élettel ajándékoz meg bennünket (8-12).

- Az ilyen ember: intésében határozott, de nem durva.

- Az ilyen ember törekszik a jobbra (13), de nem lesz elviselhetetlenné az állandó kritikai észrevételeivel, mert tudja, hogy ezen a világon minden új megavul, mégpedig hamar. Odaát lesz csak maradéktalan valósággá a mi Urunk által hozott új (13-14).