előző nap
következő nap

„Hálaadásodat áldozd az Istennek...” Zsolt 50

1 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. 3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. 4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) 7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! 8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, 9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. 10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. 11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 14 Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? 17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! 18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. 21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! 22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! 23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.

„Hálaadásodat áldozd az Istennek..." (14). Isten jön, jelenlétében pedig minden hamisság lelepleződik, és csak kegyelme által maradhatunk meg előtte (1–6). Az igaz istentisztelet több, mint külső áldozat és szertartás. Az Úr élő hitet kíván: hálaadást, az ő nevének segítségül hívását (14–15), amelynek következménye a hiteles élet (16–21). Vannak azonban aszályos időszakok a hívő ember életében is, ilyenkor nagy áldás a szertartás.

RÉ 50 MRÉ 50

„… minden körülmények között békességet.” (2Thessz 3,16-18) 2Thessz 3,16-18

(16) „… minden körülmények között békességet.” (2Thessz 3,16-18) Jézus Krisztus a békesség Ura. – 1. Ez a békesség azonban ebben a világban nagyon sokszor harcot jelent, kemény küzdelmet: a hit harcát, Jézus Krisztus ügyének bátor felvállalását, ezáltal sok területen hitbeli döntést, bizonyságtevő választást, meghasonlást (Máté 10,34; 12,51). – 2. Ugyanakkor Isten népe és a hit embere ezt a harcot békességben vállalja fel. Pontosan ez a Jézus Krisztusban nyert békesség titka, miszerint a hívő ember minden körülmények között, még harcaiban is békességet nyert ember. – 3. Ez a békesség ugyanis bizonyosság, amely azonban soha nem kezdeményez harcot, egyszerűen csak képviseli a rá bízott ügyet, és békességben felvállalja ennek következményeit, miközben ez a bizonyosság végképp nem megy bele ócska, értelmetlen, pitiáner, vagy gyarló érdekeken alapuló küzdelmekbe, amelyek méltatlanok Jézus Krisztus ügyéhez.*

___

* - Az Úr legyen mindnyájunkkal, hogy miénk lehessen ez a békesség (16).

- Lám, Pál saját kézzel írt sorai nemcsak ezt a levelet teszik hitelessé (17), hanem egész életét, amely mindig Jézus Krisztus békességét hirdette, - azt a békességet, amelyet a feltámadott Úr teremtett meg Isten és az ember között (18).

- Minden békesség forrása Jézus Krisztus. Valóságos békesség csak Jézus Krisztusban van.

- Ez a békesség pedig mindig békét teremt (Máté 5,9), de Jézus Krisztust képviselve békességben felvállalja a szenvedést és a küzdelmet, amit szándékosan soha nem a saját önzése indított el.