(11) „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” (1Timóteus 6,11-21) – 1. Isten embere kerüli azt a tévedést, miszerint a megváltás evangéliuma valamiféle társadalmi reform lenne csupán, amely ebben a világban gyarló módon mindig csak úgy működik, hogy úr és szolga helyet cserél, vagy pedig a határtalan szabadság mindenkit „rabszolgává” tesz. Tehát a sanyargatás soha nem szűnik meg, mert az embernek, az emberi társadalomnak, a bűn rontása miatt Jézus Krisztus megváltó irgalmára van szüksége (1-2). – 2. Az Isten embere kerüli azt a tévedést is, amely a hitigazságok bizonyosságával esik neki mindenféle tévtanítóknak. A hamis tanítást mindig világosan cáfolni kell. De az „igaz hitű” ember valójában mindenben tévelygést lát. Miközben éppen Jézus Krisztus megváltó evangéliumát halványítja el az egészséges és igaz tanítás nevében indított vitatkozás, szóharc, amely tele van felfuvalkodottsággal (3-5).* – 3. Az Isten embere kerüli azt a tévedést, amit a pénz szerelme okozhat ebben a világban. Isten megadja azt, amire szükségünk van. Ez elég, hiszen semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle (6-10). - Szép harc a hit harca, amely a Szentlélek józansága által kerülheti csak el ezeket a tévedéseket (12).

___

* - Kemény, ítéletes szavakkal jellemzi ezt a lelkületet Isten Igéje, mert nemcsak tudatlannak, betegesnek, megbomlott elméjűnek nevezi azt, hanem istenkáromlónak, amelyben valójában a gonosz munkál, és az élő hitből nyert új életet önző kegyességi nyerészkedéssé torzítja (3-5).

- Ez az „igaz hitű” lelkület valójában irigységet, viszálykodást és bomlasztó gyanúsítgatást támaszt.