„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk”
Zsolt 68
1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. 2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. 4 De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. 5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt! 6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. 7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 8 Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted. 11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem! 12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. 14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 17 Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az Úr örökre! 18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. 19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten! 20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) 21 Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is. 22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! 23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, 24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. 25 Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. 26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. 27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az Urat, akik Izráeltől származtok! 28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. 29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, 30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! 32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. 33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.) 34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! 35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! 36 Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!
„… erősödj meg a kegyelem által Krisztus Jézusban.” (2Timóteus 2,1-18)
2Timóteus 2,1-18
(1) „… erősödj meg a kegyelem által Krisztus Jézusban.”(2Timóteus 2,1-18)* Egy ponton túl már nincs másra szükség, csak erre, legyünk bárkik. – 1. Ekkor jusson eszünkbe, hogy olyan Urunk van, aki feltámadt a halálból, legyőzte a halál minden bilincsét, hogy mi is éljünk általa (8-10). – 2. Aztán ebben a bizonyosságban napról napra erősödhetünk, az Ő kegyelme által. Egy életszakaszon túl már csak ez számít igazán, ahogy a versenyzőnek a cél, a földművelőnek a termés a legfontosabb. Micsoda ajándék, hogy a megváltó hitben erősödve fontos ugyan a mindennapi élet, de egy határon túl nem terhel meg bennünket az itteni világ, és pontosan tudjuk, mi az, amibe itt még részt vegyünk, és mi az, amibe nem szabad és nem kell már beleelegyedni (1-7). – 3. Köszönjük Urunk, hogy miénk lehet a hit(10), miénk lehet az élet és az üdvösség (10-11), és miénk lehet az a kegyelem, amellyel még szenvedéseink között (1) sem tagadhatunk meg Téged (12-13).**
* - Szeretem hallgatni azokat az életinterjúkat, amelyek neves emberekkel készülnek. Ezek többsége, élete delén túl már alázatos, belátja és beismeri kereteit, számol a halállal és keresi a végső megoldást.
- Innen már csak egy lépés az Isten utáni vágyakozás.
- Ezt a vágyat konkretizálja a mai Ige, hogy ne maradjunk az általánosságok szintjén, és miénk lehessen a valóságos megoldás, a megváltás.
** - Mert, mondjuk ki, hiszen ez a gyakran félreértett igevers valójában ezt jelenti, hogy Te „hűséges” vagy abban is, hogy megtagadod azt, aki Téged ebben a világban megtagadott (12-13).
- Vigyázzunk, nem az feltétlenül a Te gyermeked, aki folyton mondogatja, hogy Uram, Uram (Máté 7,21).
- Köszönjük, hogy sokan mondhatjuk, és minden nyomorúságunkban élhetjük, hogy Te vagy az Úr!
- Áldott légy, hogy életünk egy pontján megajándékozol bennünket ezzel a legfontosabb bizonyossággal, örök hűségben (Jelenések 2,10).