(24) „… legyen barátságos mindenkihez…”(2Timóteus 2,19-26) Éppen ma próbáltam ki, lehet-e így „forgolódni”, ahogy ezt igeszakaszunk tanácsolja.* Mit is mond az Ige? – 1. Törekedjünk a Jézus Krisztusban nyert igazságban szeretetre és békességre azokkal, akik az Úrban testvéreink (22). – 2. Minden ostoba, értetlen, viszályt támasztó vitatkozást kerülve legyünk barátságosak és türelmesek mindenkihez, szelídek még az ellenszegülőkhöz is, abban a reménységben, hogy Isten hatalma őket is bármikor kiszabadíthatja a hitetlenség fogságából (23-26). – 3. Tehát szeretet, békesség, a Jézus Krisztusban testvéreinkkel; - és barátságos, türelmes, szelíd, imádságos reménység mindenkivel kapcsolatosan. – 4. Erre a testvérek egy részétől mindig elutasítás a válasz, mert mindahányan meggyőződéses igazsággal és kegyességgel osztályozzuk egymást, kik az igaz hitűek, kik az élő hitűek, kikkel lehet és nem lehet közösséget vállalni. A reménységben hordozott „mindenkik” pedig az első adandó alkalommal úgy visszaélnek minden szelídséggel, hogy az ember örül, ha túléli. Mi a megoldás?**

___

* … amit én magam örömmel és jó lelkiismerettel fogadok el, mint Isten Igéjét, és szívemnek is kedves gyakorlatot.

** - Megvallom őszintén, hogy tanácstalan vagyok.

- Persze vannak jól bevált válaszaim.

- A szelídség soha nem erőtlen, hanem lehet markáns is; - a szeretet gyakran szigorúságra kényszerül; - a türelem pedig bizony addig terjed, amíg a mindenkori energiavámpírok kiszívják a türelem maradékát is, tehát „nincs több”...

- Ugyanakkor a krisztusi szeretetnek mindig halálos kockázata van.

- Éppen ezt felvállalni a legszebb része Jézus Krisztus követésének; - de csakis abban a józan tudatban, hogy áldozatot hozunk ugyan a másikért, de a kivételektől eltekintve, fel nem áldozzuk magunkat a másikért, mert ezt Jézus Krisztus már megtette, és egyébként is csak Ő képes erre „hatékonyan”, mint Isten Fia, Megváltó.