(1)  „… jövevényként lakjék Moáb mezején.”(Ruth 1,1-5)  Egy családnak az éhínség miatt kellett menekülni Betlehemből, idegen „moábita” földre, ahol jövevényként éltek (1).* A fiúk ott moábita lányokkal házasodtak, Orpá volt az egyik feleség neve, Ruth a másiké (4). Közben meghaltak a család férfi tagjai mind, először az apa, aztán a két fiú és Naomi ott maradt a két menyével árván és kiszolgáltatottan, férfi nélkül, idegen földön (5). Mennyi aktualitás hemzseg ebben a néhány igeversben, amely minden erőltetés nélkül „megbök” bennünket: éhínség, menekülés, idegen föld, idegen népek, jövevénység, halál, kiszolgáltatottság… Nem tudjuk pontosan, mikor íródott Ruth könyve. A benne megfogalmazott „nyitottság” azonban annak a reménységnek ad hangot, hogy Isten jósága egyszer minden emberre láthatóan kiárad, azokat irgalmassá és szelíddé teszi. Valamint ez a könyv felvillant valamit abból, hogy majd egykor a népek közötti korlátok lehullanak, és Jézus Krisztusban, Ruth utódjában, mindannyian egytelen új néppé leszünk (Kolossé 3,31). Jézus Krisztus visszajöveteléig azonban ez csak reménység, és sajnos nem valóság.

___

* - Bár a moábiták, Ábrahám unokaöccsének, Lótnak utódai voltak, de a két nép között állandó háborúk dúltak.

- Mindez a Isten népének története szerint a Bírák korában történt (Kr. e. 12-11. század).

- A család tagjait név szerint is megnevezi az Ige: Elimelek és felesége, Naomi, két fiukkal, Mahlónnal és Kiljónnal menekültek Moáb földjére, a Holt tengertől keletre, a mai Jordániában található ez a terület; a menyek nevei: Orpa és Ruth (2-4).