(16) „Első védekezéskor senki sem volt mellettem…” (2Timóteus 4,9-22) Ez az utalás az apostol Rómában lefolytatott perének első szakaszára vonatkozhat. Személye körül akadt segítség, de a hatóság előtt, hitelt érdemlően senki sem állt ki mellette.Lehet, hogy lesznek olyanok, akik babusgatnak a bajban is (11-13), de érdemleges képviseletre hívő emberek részéről se számítsunk.* – 1. Vannak olyan helyzetek, ahol ezt a „kiállást”, „mellénk állást” nem is várhatjuk el, ezért nem is rója fel ezt nekik az apostol (16). – 2. Viszont felrója a szándékos gonoszkodást, rosszindulatot, érdekből vagy tudatlanságból elkövetett vádakat. Itt másként fogalmaz Pál: „Megfizet majd nekik az Úr!” (9; 14-15). – 3. Végezetül áldja az Urat, aki mellé állt,megerősítette akkor is, amikor mindenki elhagyta, így egyelőre megszabadította a halálos ítélettől, hogy küldetését maradéktalanul betölthesse, és az Ige hirdetése teljessé lehessen (17). Az apostol tudja, hogy csak időt nyert. Ő nem a „túlélésre”, hanem küldetése betöltésére törekedett.** – 4. Kellő időben jön majd a halál, de az Úr ekkor áll igazán övéi mellé, mert megszabadít minden gonosztól, és átvisz az Ő mennyei országába (18).

___

* - Ez az utalás az apostol Rómában lefolytatott perének első szakaszára vonatkozhat, miközben könnyített feltételek között, háziőrizetben várhatta ügyének kimenetelét (Cselekedetek 28,16).

- Személye körül akadt segítség, de a hatóság előtt, hitelt érdemlően senki sem állt ki mellette.

- Ténylegesen ez vár ránk, ha bajba kerülünk. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik babusgatnak a bajban is (11-13), de érdemleges képviseletre hívő emberek részéről se számítsunk.

** Addig pedig az Úr testi és lelki javairól, köpenyéről és a pergamenekről is gondoskodott a „babusgatók” által (13).