„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Mk 1,12–15
A gyermeki (fogyasztói) lélek gyakran mindent és azonnal akar. Mi tudjuk, hogy az életünkben vannak dolgok, amelyek rögtön teljesülnek, mások pedig csak hosszú böjt után. Amikor az örökkévaló eljön a földre, „azonnal" (12) történnek az események: a próbák (mindig „fentről"), a kísértések (mindig „lentről") és a megtérés is. A Reformáció évében érdemes felidéznünk Kálvin zsoltáros jelmondatát: „Szívemet neked áldozom, Uram, azonnal és őszintén!" „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!" (15).
RÉ 338 MRÉ 339
„… valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát…”(Ruth 2,1-3) Ruth 2,1-3
(2) „… valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát…”(Ruth 2,1-3) Ruth egy krisztusi ember. Nyomorúságában nem panaszkodik, nem hagyja el magát, nem másokat terhel, hanem teszi azt, amit az adott helyzetben tenni tud. Él a „törvényes keretek” adta lehetőséggel, hiszen a mózesi törvény engedte, hogy aratás után a mezőn maradt kalászokat, a szegények, özvegyek, jövevények felszedegessék (5Mózes 24,19). A gazda úgy arasson, hogy gondoljon rájuk is. Ruth szorgalmas (7) és alázatos, „beáll valaki után a sorba” (2), ugyanakkor önzetlen is, hiszen nem csupán magára gondol, hanem anyósának is gyűjtöget (18). Egyszerre „élelmes” és mégis „tartózkodó” ez az asszony: megtalálja jómódú rokonát, és igyekszik megnyerni annak jóindulatát (2), hogy életben maradhasson ő és az anyósa. Íme a „titok”: - megnyerni valaki jóindulatát, aki segíthet rajtam; - nem harsányan, hanem alázatos, önzetlen szorgalommal; - és megtalálni azt a „tehetős” jóindulatú valakit, aki ezzel a jóindulattal nem él vissza, nem használ ki, nem aláz meg, hanem valóban szeret és ténylegesen segít; - miközben én sem élek vissza soha segítőm jóindulatával (10).*
____
* - Ez a fajta kölcsönös viszony kegyelmi állapot, amiben soha, semmilyen formában nem lehetünk paráznává, hanem felelősen felvállalva egymást, csak a kapcsolat áldásait tapasztalhatjuk meg, még a nehézségek ellenére is.
- Egymásra bízott bennünket az Isten (1Mózes 4,9).
- Hol vannak ilyen „viszonyok” az emberi kapcsolatrendszerekben?
- Az Úr az én jótevőm! (Zsoltárok 91,2)