„Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Mk 1,16–20
Jakab és János a hálóikat „rendezgetik" (19). Kiszedik belőle azt, ami nem oda való. Ott van a kezedben életed hálója. Ez pedig a rendeződésnek és a tisztánlátásnak a pillanata lehet, amikor megláthatod, hogy kicsoda Isten, és ki vagy te. Milyen jó, hogy vannak ilyen pillanatok az életben! „A békesség Istene pedig... tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által..." (Zsid 13,20–21).
RÉ 299 MRÉ 465
„Áldott legyen, aki pártfogásába vett!” (Ruth 2,4-23) Ruth 2,4-23
(19) „Áldott legyen, aki pártfogásába vett!” (Ruth 2,4-23) Boáz pártfogásába vette Ruthot. Kevésbé a felebaráti szeretet, mint inkább annak okán, hogy tetszett neki a fiatal özvegyasszony (5). Amikor azonban megtudta, hogy ez az „idegen”, moábi özvegyasszony (10), az anyósa révén a rokona, akkor lelkiismerete megnyugodott, mert Isten törvényének engedve is köteles volt segíteni neki (6-7). A rokonok ugyanis a hozzátartozóikat kötelesek voltak különböző szorultságaikból kiváltani (5Mózes 24,19). Így lehetett Boáz Ruthnak nemcsak udvarlója (8-9), hanem gondviselője (14), oltalmazója (10-12) és pártfogója is (19). Ebben pedig Boáz Isten eszköze volt; - annak az Istennek az eszköze, aki minden nép gondviselője, „szárnyai alá terelve” övéit (12). Jézus Krisztusban ez az Isten a pártfogónk, megváltónk, mert még a bűn és a halál szorultságából is kiváltott minket (20). Áldott legyen az Isten, hogy nemcsak e-világi szükségeinkben van velünk, hanem gondoskodik rólunk a halálon túl is. Keveset beszélünk ma erről a halálon túli pártfogásról. Áldott legyen az Isten, hogy övéi életében az emberi vágyak is az Ő irányítása alatt állnak, aki még a vágyainkon keresztül is csak az Őneki kedves kapukon enged be bennünket, ahogy ezt Boázzal is tette.