(4) „… hajtsd fel a takarót a lábainál, és feküdj oda…”(Ruth 3,1-7) Nem könnyű ez az igeszakasz. Bibliában járatlan olvasóként azt mondhatnánk, hogy itt egy fiatal özvegyasszony, anyósa tanácsára felajánlkozik egy jómódú férfinak. Naomi pontosan tudta, hogy Ruth tetszik Boáznak. Azt is tudta, hogy Boáznak teljesítenie kell rokoni kötelességét, hogy a szegénységéből kiváltsa Ruthot, és meghalt férje helyett fiúgyermeket támasszon neki, így a meghalt férj neve ne töröltessen ki Isten népének sorából (5Mózes 25,5-10). Mindkét indíték egyszerre formálta itt az eseményeket. Ebben a gyarló világban nincsenek „vegytiszta” helyzetek, Isten népe körében sincsenek. Döntéseink, cselekvéseink ezer szálból fonódnak egybe. Ki tudja, hol leljük ezeknek a szálaknak valós gyökereit? Egy azonban bizonyos: Isten gyermekeinek életében ezeket a szálakat az Úr tartja kézben, Ő fonja egybe azokat, így övéi életében, a lényegi dolgokat illetően nincsenek véletlenek. Megváltónk lábai elé roskadhatunk mi is, Őnála nincs „jobbmódú rokonunk”, aki minden szükségünkből kivált bennünket, itt és odaát.*

___

* Éppen ezért képmutatás tagadni, hogy Naomi és Ruth életben akartak maradni, hiszen adott ponton „csak” ez irányíthatja az embert, így ügyesen éltek a felkínálkozó lehetőséggel. Ez az emberi oldal. De ennek a történetnek isteni oldala az, hogy Isten „szabadítóként” küldte Ruth számára a jómódú Boázt, aki az akkori törvény „sógorházasságra” vonatkozó paragrafusainak is megfelelt. A legnagyobb hűtlenség lett volna Ruth részéről nem odafeküdni Boáz mellé.