„Odament hozzá egy leprás,...” Mk 1,40–45
40 Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. 41 Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! 42 És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult. 43 Jézus ráparancsolva azonnal elküldte, 44 és ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek ne mondj semmit, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik! 45 Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.
Gyakori tapasztalat, hogy a fiatalok és az idősek sem találják helyüket a gyülekezetben. Elmennek mindenfelé. Ez lelki értelemben is igaz: sokan máshol, másban és nem Jézusban keresnek gyógyulást és vigaszt. Mai igénk kiemelt szavai megerősítenek bennünket: „odament hozzá" (40), „odamentek hozzá" (45). Nemcsak távolodni, hanem közeledni is lehetséges. Jézus maga is bátorít bennünket: „...akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el" (Jn 6,37).
RÉ 460 MRÉ 296
„Elvette tehát Boáz Ruthot és az a felesége lett.”(Ruth 4,13-22) (Ruth 4,13-22
(13) „Elvette tehát Boáz Ruthot és az a felesége lett.”(Ruth 4,13-22) Boáz ügyesen járt el (1-2), hogy Isten törvényét is betartsa, és közben célt is érhessen, vagyis feleségül vehesse a szeretett Ruthot (13). Ezért Boáz a legközelebbi rokonnál, Ruth meghalt férjének eladott földbirtokát hozta elő (3-4), amelynek kiváltását ez a rokon szívesen vállalta volna, de az ehhez kapcsolódó kötelességet, a Ruthról való gondoskodást már nem (5-6).* Így Boáz számára szabaddá vált az út Ruth felé (7-8). Mondhatnánk: Isten törvényét is megtartották, és saját vágyaik is érvényesülhettek. Érdekes egy helyzet. Sok hasonlót tapasztalhatunk Isten népe körében is: saját vágyainknak megvalósulását ügyesen belepréseljük Isten rendjének látható keretei közé, legalábbis egy határig mindenképpen. Hisszük azonban, hogy mint itt, a mi életünkben is Isten tartja kezében a fő irányt, és egy határon túl ügyeskedni sem enged bennünket. Vannak persze olyan döntési helyzetek, amikor egyértelműen állást kell foglalni az Úr ügye mellett (Jakab 5,12), aki Jézus Krisztusban, Ruth utódában a legtöbbet tette értünk: ingyen kegyelmével megváltott bennünket (17-22). Áldott az Úr, aki nem hagyott bennünket valóságos támasz nélkül (14). Ő életünk tényleges megújítója (15).
___
* A legközelebbi rokon elutasító viselkedése valahol érthető is, hiszen ez a legközelebbi rokon saját örökségét, eddigi rendezett életét félti. A dolgok a valóságban mindig bonyolultak, árnyaltak (5-6).