„Menjünk át a túlsó partra!” Mk 4,35–41
„Menjünk át a túlsó partra!" (35). Jézus felszólítása olyan útmutatássá vált, amely feladatot adott, életet és küldetést formált. Ne feledjük, hogy a túlsó oldalra indulás a mostani állapot elhagyásával, az ismeretlen felvállalásával jár. Bízzunk abban, hogy Jézus ott van még a viharban, a próbatételben is, sőt isteni erejével átsegít bennünket oda, ahová ő mondta, hogy menjünk.
RÉ 300 MRÉ 388
„Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép…” (1Sámuel 8) 1Sámuel 8
(20) „Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép…” (1Sámuel 8) Nehéz manapság a bűnről szólni. Pedig ez az igeszakasz világosan elénk tárja az emberi bűn természetét. – 1. A bűn természete az, hogy az ember visszaél azzal, amit ő maga is ajándékba kapott, csak a maga hasznát keresi, és ebből a haszonból soha nem elég, ezért hazudni is kész. Sámuel fiai ezt tették. (1-3) – 2. A bűn természete az, hogy az ember számára irányadóvá lesz az, ahogy mások, ahogy sokan „csinálják” az életet. „Olyanná akarunk lenni, mint a többiek!” (20) – kiáltott fel Izráel. Még Isten népe is hányszor belezuhant ebbe a kísértésbe, pedig Ura világos kijelentést, Igét, utat mutatott számára. Ennek ellenére ahhoz igazodnak, ahogy az „minden népnél szokás!” (4-5; 19-22) – 3. A bűn természete az, hogy az ember nem ismeri el királyának az élő Istent, ezért mindenféle királyok veszik uralom alá az életet. Isten, ingatag népe érdekében átadja a felelősséget az elhívott uralkodónak, akinek viszont a rend érdekében engedelmességgel tartozik a nép. A felkent király pedig az Úrnak tartozik engedelmességgel. Sajnos, a valóságban azonban nem ez a helyzet, mert a hatalmasságok visszaélnek hatalmukkal, a nép engedetlen, manapság pedig önmagunkon kívül alig ismerünk el másvalaki királyt. (6-9; 10-18)