előző nap
következő nap

„Ezért a szavadért, mondom...” Mk 7,24–30

24 Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy bárki is tudjon róla. De nem maradhatott titokban, 25 mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, eljött hozzá, és a lába elé borult. 26 Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. 27 Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. 28 Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. 29 Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög. 30 Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

Mi változtatta át ezt a negatívan kezdődő történetet pozitív, máig mélyen ható példává? Csak azt mondhatjuk, amit a cselekmény maga is sugall: az idegen, azaz pogány asszony alázata tetszett meg Jézusnak, és azt mutatja fel példaként a sajátjainak, akikből ez a fajta alázat hiányzott. Ajándék morzsákat említ az asszony, ami a gazdagon megterített asztalról esik le étkezés közben, s a kutyáké lesz. Micsoda alázat van a szavak mögött! Jézus ezt értékeli: „Ezért a szavadért, mondom..." (29).

RÉ 239 MRÉ 387 

„…amely még vele volt, mintegy hatszáz ember.” (1Sámuel 13,10-23) 1Sámuel 13,10-23

(15) „…amely még vele volt, mintegy hatszáz ember.”(1Sámuel 13,10-23) Hol kapunk igazán esélyt? Vannak-e esélytelen helyzetek? Hol fontos az esély, és mikor nem számít a kudarc? Az igeszakaszban felvázolt helyzetre mindenesetre azt mondhatjuk: ez emberileg teljesen esélytelen. „Add fel szépen!” (Quimby) Saullal hatszázan maradtak a háromezerből (15), ezek is fegyvertelenül (19-23). A filiszteusok pedig harmincezer harci kocsival, hatezer lovassal és megszámlálhatatlan közkatonával (5), állig felfegyverkezve (19-23), ügyes harci startégiát kigondolva indultak Isten népe ellen (16-18). Ez emberileg olyan esélytelen helyzet, mint nekem elénekelni egy operaáriát, mint az öregnek visszafiatalodni, mint a bénának felállni, a gyógyíthatatlan betegnek újból életre kapni, mint a halottnak feltámadni, mint a bűnei miatt elveszettnek mégis üdvösséget nyerni. És pont ezeket; – amik a tények alapján lehetetlennek tűnnek: újjászületni, gyógyulni, feltámadni, üdvözülni; – vagyis az életfontosságú területeken „győzni”; – pont ezeket ajándékozza nekünk az Úr. Innen nézve már kevésbé érdekes, hogy ideig tartó csatákat itt megnyerünk-e, vagy sem; – például tudunk-e „énekelni”, vagy sem...*

___

* – Innen nézve már kevésbé érdekes, hogy ideig tartó csatákat itt megnyerünk-e, vagy sem; – például tudunk-e „énekelni”, vagy sem... Ami az Úr ügyében fontos, azt bizonnyal megnyerjük itt is.

– Egyébként pedig a Jézus Krisztusban kapott végső győzelemmel élünk meg minden földi eseményt. Ez a hit látása. A földi kudarcok sem feltétlenük kudarcok, az Isten szemével nézve. A földi győzelem sem feltétlenül a másik feletti diadal, hanem esetleg hűséges helytállás a magunk helyén. Persze az Ő ügyében éles helyzetekben az Úr nem engedi fölénk az ellenséget sem.