előző nap
következő nap

„Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná” Mk 7,1–23

1 Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, 2 mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. 3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, 4 és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. 5 Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? 6 Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak." 8 Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. 9 Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. 10 Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat", és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék." 11 Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, 12 akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; 13 és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek. 14 Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! 15 Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! * 17 Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. 18 Ő pedig ezt mondta nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 19 mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, 20 és hozzátette: Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná. 21 Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság, 22 házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, rágalmazás, gőg, esztelenség. 23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.

Jézus nem általában a hagyományok ellen beszél, nem is feltétlenül állítja szembe az emberek és Isten hagyományát, hanem inkább figyelmeztet: az emberek parancsolatainál többet ér az Istennek való engedelmesség. Nem mindig könnyű átlépni azon a keskeny pallón, ami az embereknek való megfelelés helyett az isteni parancsra teszi a hangsúlyt. A megoldás: nem a külső dolgoktól lesz tisztátalan az ember, hanem az emberben belül, a szívében van az, amit le kell tenni Isten elé. „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná" (20).

RÉ 121 MRÉ 121

„…fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba.” (1Sámuel 13,1-9) 1Sámuel 13,1-9

(4) „…fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba.” (1Sámuel 13,1-9) Nehéz ez a helyzet! – 1. Mintha teljesen elölről kellett volna kezdeni mindent. Isten népének területe, mintha a kis Benjámin törzsének területére csökkent volna le, azon belül is Gilgál városára (1-4), a Jordántól nyugatra, Jerikó közelében, ahol először léptek az Ígéret földjére, és elhelyezték Isten gondoskodó szeretetének emlékköveit (Józsué 4,20). – 2. Mintha az ellenség mindent körülvett volna, akiknek haderejéhez képest olyan volt Isten népének serege, mint egy maroknyi csapat, fegyver és harci terv nélkül, teljesen esélytelenül. Érthető, ha az amúgy is kis seregből sokan megijedtek, barlangokba bújtak, a királynak sem jöttek elő (5-7). – 3. Mintha az Isten is elhagyta volna őket, mert annak küldötte, Sámuel próféta sem érkezett meg időben, hogy bíztassa a népet és bemutassa az előírt áldozatokat. Ekkor elfogyott Saul türelme, átvette a papi feladatokat is, mint király. Ezzel pedig nagy bajt hozott magára, mert mindenkinek a saját helyén kell az Urat szolgálnia, és nem a másikéba belekaszálva okoskodnia. – 4. Nagy a baj. De éppen ilyenkor szükséges a hit!Urunk, könyörülj!*

___

* – Urunk, könyörülj!

– Adj hitet, és ebből következő erőt és reményt, ha mindent újra kellene kezdeni, ha szorongat az ellenség és már-már úgy látnánk, hogy Te is elhagytál bennünket, ezért elfogy a maradék türelmünk is, és magunk kezdünk el indulatosan intézkedni.

– Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban adsz erőt, mert ügyünket feltámadásoddal már megoldottad. Ez a bizonyosság pedig „a hit fegyverzetével lát el bennünket!” (4)