„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára” Mk 11,15–19
„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára" (17). Több funkciót is betöltenek egyházi épületeink. Nem baj, ha ruhákat és tárgyakat adományozó vásárokat tartunk, kistermelőknek adunk helyet, hogy így is segítsük a rászorulókat. A baj a haszonlesés. A jótékonyság kézzel fogható szeretet, istentisztelet, és nem kereskedés. Isten házában nem lehet üzletelés és piaci verseny. A templom a szertartások, az imádság, a bibliatanulmányozás és a közösségépítés helye. Mikor lesz nyitott mindenki előtt? Ha az imádság biztató légköre, levegője árad onnan az utcára.
RÉ 163 MRÉ 159
„Eredj el békességgel…” (1Sámuel 20,35–42) 1Sámuel 20,35–42
(42) „Eredj el békességgel…”(1Sámuel 20,35–42)* – 1. Dávid és Jónátán, a korábban megbeszélt jelzések alapján jártak el, hírül adva, hogy mi Saul szándéka Dáviddal (18–23). Erre azért volt szükség, hogy amennyiben nem tudnának személyesen, vagy biztonságosan szót váltani, akkor is egyértelműen hírt adhassanak fontos ügyükben egymásnak, védelmezve Dávid életét (33–37). Vannak olyan helyzetek, amikor egyértelmű jelzésekre van szükség, amit más észre sem vesz, de mi mégis biztosan tudjuk a jelentését. Ez a rejtett kommunikációs világ gazdagabb, mint gondolnánk, és sokszor életet ment. Még egy mosoly is lehet ilyen. – 2. Sajnos a hír itt rossz: „Siess, fuss, meg ne állj!” (37–39) Dávidnak menekülni kell. Dávid és Jónatán személyesen is el tudtak búcsúzni egymástól. Dávid arcával a földig hajolt a király fia, hűséges barátja előtt, megölelték, megsiratták egymást a végső búcsúban. De mindez az Úr békéjével a szívükben történt (40–42). Ez nagyon fontos: fáj, igen fáj, szaggatva fáj, ami történt; – de békességem van, mégpedig az Úrban! Nincs ennél nagyobb ajándék. – 3. Minden búcsúzás valahol végbúcsú, vagy egyszer azzá lesz. Csak a feltámadott Jézus Krisztus evangéliuma segíthet ezen a tragikus állapoton.
___
* – 1. Dávid és Jónátán, a korábban megbeszélt jelzések alapján jártak el, hírül adva, hogy mi Saul szándéka Dáviddal (18–23).
Erre azért volt szükség, hogy amennyiben nem tudnának személyesen, vagy biztonságosan szót váltani, akkor is egyértelműen hírt adhassanak fontos ügyükben egymásnak, védelmezve Dávid életét (33–37).
Vannak olyan helyzetek, amikor egyértelmű jelzésekre van szükség, amit más észre sem vesz, de mi mégis biztosan tudjuk a jelentését.
Ez a rejtett kommunikációs világ gazdagabb, mint gondolnánk, és sokszor életet ment. Még egy mosoly is lehet ilyen.
– 2. Sajnos a hír itt rossz.
Hiszen a megbeszélt jelek alapján Jónátán messze a gyermek elé lövi a nyilakat. Sőt, még egyértelműen rá is kiabál a gyermekre, amit az nem ért, de Dávid igen, hogy: „Siess, fuss, meg ne állj!” (37–39)
Dávidnak menekülni kell.
Amikor a gyermek elment és kiderült, hogy sehol senki, az Úr kegyelméből Dávid és Jónatán személyesen is el tudtak búcsúzni egymástól.
Dávid arcával a földig hajolt a király fia, hűséges barátja előtt, megölelték, megsiratták egymást a végső búcsúban.
De mindez az Úr békéjével a szívükben történt (40–42).
Ez nagyon fontos: fáj, igen fáj, szaggatva fáj, ami történt; – de békességem van, mégpedig az Úrban! Nincs ennél nagyobb ajándék.
– 3. Sokat kell utaznunk.
Az újabb generáció pedig utazásmániában szenved. Pedig ebben az instabil világban ez nem éppen veszélytelen. Noha, ez a földi élet már önmagában is igen veszélyes.
Nem szeretem, ha menni kell; – nem szeretem, ha más megy. Ennek ellenére mindig menni kell.
Tudom, az Úr kezében vagyunk.
De folyton imaharcot kell vívni az ebből fakadó békességért az adott búcsú perceiben.
Minden búcsúzás valahol végbúcsú, vagy egyszer azzá lesz.
Csak a feltámadott Jézus Krisztus evangéliuma segíthet ezen a tragikus állapoton.