előző nap
következő nap

„...nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát?” Mk 12,18–27

18 Szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 19 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem marad gyermek utána, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 20 Volt hét testvér. Az első megnősült, de utód nélkül halt meg. 21 A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy tőle sem maradt utód. Ugyanígy történt a harmadikkal is, 22 és a hét testvér egyikétől sem maradt utód. Végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24 Jézus ezt mondta nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát? 25 Mert amikor majd az emberek feltámadnak a halálból, nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, hogy mit mondott neki Isten? „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene." 27 Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.

„...nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát?" (24). Milyen büszkén valljuk, hogy mi, reformátusok az ige egyháza vagyunk, mégis hiányos a bibliaismeretünk, és gyakran tévelygünk. Sokféle babona és félelem, vagy tetszetős tanítás vezeti félre és zsákutcába a hívőket. Keressünk személyes élményt, és kérjünk valóságos tapasztalatot Istentől, hogy átélhessük hatalmát, hogy eltöltsön a feltámadás reménysége és bizonyossága.

RÉ 353 MRÉ 235

„Ekkor hívatta a király Ahimelek papot…” (1Sámuel 22,11–23) 1Sámuel 22,11–23

(11) „Ekkor hívatta a király Ahimelek papot…” (1Sámuel 22,11–23) Milyen a gyűlölet? – 1. A gyűlölet természetrajzához tartozik a gyanakvás, mindenki gyanús, amíg a gyűlölő egyedül marad. Félelmetes, ha ilyenkor „hívatják” az embert, mint itt Ahimelek papot (11). – 2. A gyűlölet ártatlan és megbízható emberekre támad. Ahimelek pap csak a szolgálatát végezte, amikor segített Dávidon, akit a legmegbízhatóbbnak tartott a király udvarában; – nem tudott a Saul király és Dávid közötti nagy konfliktusról; – szándéka hitből, szolgálatból fakadó és pártatlan volt; – most mégis halálos bűnnek számít, amit tett (12–16). – 3. A gyűlölet a legszentebb területet is megsérti. Saul kezet emel az Úr felkent szolgáira. Ahol pedig szidják és bántják a „papot”, ott már nem ismernek sem Istent, sem embert (Lukács 18,2). Persze a „papok” súlyosabb ítélet alá esnek az Isten előtt, azért jaj nekik odaát, ha itteni küldetésükkel visszaéltek (Jakab 3,1). – 4. A gyűlölet nem ismer határokat, mindent kiírt, ahogy itt Ahimelek papot, egész családját, a nóbi szentély papjait és magát a várost is mindenestül kiirtották. A gyűlölet nem ismer irgalmat (17–19). – 5. Az Úr azonban irgalmas, és nemet mond erre a határtalan gyűlöletre. Először is azzal, hogy Saul fegyveresei nem hajlandók erre a mészárlásra (18). Másodszor pedig azzal, hogy Ahimelek pap fia megmenekült, aki biztonságban volt Dávid mellett (20–23). Biztonságban vagyunk az Úrnál, a legfélelmetesebb gyűlölet idején is.