előző nap következő nap

„Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Mk 14,53–65

53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mindannyian. 54 Péter távolról követte őt, egészen a főpap palotájának udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. 55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56 Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58 Mi hallottuk, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberkéz alkotott. 59 De vallomásuk így sem egyezett. 60 A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? 61 Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia? 62 Jézus ezt mondta: Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 63 A főpap megszaggatta a ruháját, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. 65 Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.

Bizonygatjuk a magunk igazát. Van, hogy kimondjuk az igazságot, de még azt is vádként fogalmazzuk meg. Beszélünk, vádaskodunk, számon kérünk, míg ő hallgat. „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" (61). A szabadítás vágya, reménysége összeütközik az emberi elvárással. Lehetetlen, hogy a véges befogadja a végtelent, a bűnös felismerje a bűntelent, a tisztátalan elismerje a tisztát. Ki is méltó a halálra? Ő vállalta, hogy helyettünk elhordozza a halált, hogy általa méltók legyünk az életre.

RÉ 335 MRÉ 222

„…velem együtt neked is hadba kell vonulnod…” (1Sámuel 28,1–6) 1Sámuel 28,1–6

(1) „…velem együtt neked is hadba kell vonulnod…” (1Sámuel 28,1–6) A HITETLENSÉGBŐL FAKADÓ ENGEDETLENSÉG halálosan szorult helyzeteket eredményez. Ezt látjuk Dávid, Saul és a halottidéző asszony esetében is. – Dávid nem vállalta fel az üldöztetést, pedig addig áldott volt. – Dávid inkább menekült, és berendezkedett a filiszteusoknál, miközben hazudott, mintha a saját népe ellen lenne konfliktusa, amikor harcra indult; – ezért a filiszteusok királya elvitte magával Dávidot, mint testőrét, Isten népe, azaz Dávid saját népe ellen harcolni. – A hazugság, a kettős játszmák, a gyáva menekülés (mert van indokolt, Isten akarata szerinti menekülés is), előbb–utóbb lehetetlen, kutyaszorító, sőt gyalázatos helyzetekbe kerget bennünket. Isten ítélete ez minden hitetlen engedetlenségen (1–2). – Mennyit hazudunk, csúsztatunk, ügyeskedünk múlandó érdekeinkért. Tragédia, sírás, csúfos bukás lesz a vége. Jusson eszünkbe, hitetlen engedetlenségünk nem csupán minket, hanem sokakat meggyötörhet – Irgalmazz nekünk Krisztus herceg (Villon).