„Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Mk 14,53–65
Bizonygatjuk a magunk igazát. Van, hogy kimondjuk az igazságot, de még azt is vádként fogalmazzuk meg. Beszélünk, vádaskodunk, számon kérünk, míg ő hallgat. „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" (61). A szabadítás vágya, reménysége összeütközik az emberi elvárással. Lehetetlen, hogy a véges befogadja a végtelent, a bűnös felismerje a bűntelent, a tisztátalan elismerje a tisztát. Ki is méltó a halálra? Ő vállalta, hogy helyettünk elhordozza a halált, hogy általa méltók legyünk az életre.
RÉ 335 MRÉ 222
„…velem együtt neked is hadba kell vonulnod…” (1Sámuel 28,1–6) 1Sámuel 28,1–6
(1) „…velem együtt neked is hadba kell vonulnod…” (1Sámuel 28,1–6) A HITETLENSÉGBŐL FAKADÓ ENGEDETLENSÉG halálosan szorult helyzeteket eredményez. Ezt látjuk Dávid, Saul és a halottidéző asszony esetében is. – Dávid nem vállalta fel az üldöztetést, pedig addig áldott volt. – Dávid inkább menekült, és berendezkedett a filiszteusoknál, miközben hazudott, mintha a saját népe ellen lenne konfliktusa, amikor harcra indult; – ezért a filiszteusok királya elvitte magával Dávidot, mint testőrét, Isten népe, azaz Dávid saját népe ellen harcolni. – A hazugság, a kettős játszmák, a gyáva menekülés (mert van indokolt, Isten akarata szerinti menekülés is), előbb–utóbb lehetetlen, kutyaszorító, sőt gyalázatos helyzetekbe kerget bennünket. Isten ítélete ez minden hitetlen engedetlenségen (1–2). – Mennyit hazudunk, csúsztatunk, ügyeskedünk múlandó érdekeinkért. Tragédia, sírás, csúfos bukás lesz a vége. Jusson eszünkbe, hitetlen engedetlenségünk nem csupán minket, hanem sokakat meggyötörhet – Irgalmazz nekünk Krisztus herceg (Villon).