előző nap
következő nap

„Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen,...” Mk 14,43–52

43 Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől, kardokkal és botokkal a kezükben. 44 Aki elárulta őt, ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek el biztos kísérettel! 45 Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: Mester! – és megcsókolta. 46 Azok pedig megragadták Jézust, és elfogták. 47 Valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 48 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49 Veletek voltam mindennap a templomban, és tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük. 50 Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. 51 De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén; őt is megragadták, 52 de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.

Bevonult királyként, szamárháton, fegyvertelenül. A felfegyverzett erősebb a fegyvertelennél? Erősebb, aki mögött látható hatalom áll? Jézus elfogatásának történetében érdekesen alakulnak az erőviszonyok. Látszólag győzhet a fegyver, az erőszak. A valóságban Isten hatalma mutatkozik meg, akivel szemben az ember minden eszközt bevethet, de ő a Hatalmas, aki még ennek az erőlködésnek is aláveti magát, hogy végső győzelmet szerezzen neked és nekem. Hogy beteljesítse az Írásokat!

RÉ 331 MRÉ 212

„Ez volt a szokása egész idő alatt…” (1Sámuel 27) 1Sámuel 27

(11) „Ez volt a szokása egész idő alatt…” (1Sámuel 27) HITÜNK GYENGÜLÉSÉVEL EGYÜTT SZOKÁSUNKKÁ LESZ A GONOSZSÁG.*Az események végig azt igazolják, hogy Dávid hitélete egy lejtőn száguldott alá ebben az időszakban (7). – 1. Mi ez a „depressziós” hang, közvetlenül a Saullal történt megbékélés után: Egy napon csak el kell pusztulnom, ezért óvatosságból idegen földre menekülök. Nem a hit beszéde ez (1–4).** – 2. Dávid ügyesen berendezkedett ebben az állapotban, mintha el is felejtkezett volna népéről, Istenéről, feladatáról; – hiszen a filiszteus földön egy várost szerzett magának, Ciklágot (5-6). – 3. Ami pedig ezután történt, az megmagyarázhatatlan mélypont, mert Dávid korabeli emberként viselkedett, és nem hívő emberként, kettős játékot játszott, hazudott,*** kegyetlen mészárossá lett a népe földjén élő őslakók kárára. A kegyetlenkedés szokásává lett (8-11). – 4. Micsoda kegyelem, hogy ilyen mélységből is fel lehet állni. Ugyanakkor sem ez a kegyelem, sem semmiféle elv, igazság, cél nem indokolhat ilyen magatartást; – sehol, soha. A virágvasárnapi Krisztus–király felől csakis ezt fogalmazhatjuk meg üzenetként.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A megbékélés ebben a világban mindig sebezhető, törékeny.

– Dávid továbbra is tartott Saultól.

– Más magyarázók szerint, Saul a megbékélés ellenére is tovább üldözte Sault, és végül sikerült neki Dávidot a filiszteus területre szorítani (4).

– Igeszakaszunk szerint valójában az történt, hogy Dávid hite igen meggyengült.

** – Más az üldözött és más a menekült. – Amíg Dávid üldözött volt, áldott volt (Máté 8,20); – amint menekült lett, sok tekintetben eltévelyedett.

– Dávid egész házanépével, embereivel együtt menekült el idegen földre (3).

*** Dávid kettős játékot játszik, amikor megtámadva népe ellenségeit, a filiszteus király előtt azt hazudja, mintha saját népével került volna konfliktusba (10–12).