előző nap
következő nap

„Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.” Mk 15,1–19

1 Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak! 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott. 6 Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek. 7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak. 9 Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – 10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? 13 Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! 15 Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék. 16 A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget. 17 Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére, 18 és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! 19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.

Gúny – hódolat. Nádszál – korona. Kötél – bíbor. Köpések – térdhajtás. Vádak – csodálkozás. Üvöltözés – hallgatás. Ünnep – ünneprontó zavargás. Elismerés és kétségek jellemzik isten-hitünk vívódásait. Hangoztatjuk hatalmát, de a magunk urai szeretnénk lenni. Hiányoljuk gondviselését, de a magunk módján szeretnénk élni. Felismerjük szeretetét, de elutasítjuk, hogy életünket teljes egészében átformálja. Jézus kiszolgáltatottá lett, hogy megfeszítsék, hogy végleg legyőzze az ellenállások gyökerét az életünkben.

RÉ 341 MRÉ 221

„…a városfejedelmek nem bíznak meg benned.” (1Sámuel 29) 1Sámuel 29)

(6) „…a városfejedelmek nem bíznak meg benned.” (1Sámuel 29) NAGY AJÁNDÉK A BIZALOM, sok áldás fakadhat abból; – viszont nincs rombolóbb a bizalmatlanságnál. Mégis: a bizalmatlanság Isten vészcsengője is lehet. Dávid esetében pedig az a tény, hogy a filiszteusok nem bíztak benne, az Úr kegyelme volt, hogy életének mélypontjáról, ráadásul egy halálosan lehetetlen helyzetből megszabadítsa őt az Úr. Dávid ugyanis elindult a filiszteus király oldalán a saját népe ellen harcolni. A filiszteus király hadvezérei azonban visszaküldetik Dávidot és emberit, mert nem bíznak bennük. Már-már azt hinnénk, hogy Dávid valóban ügyes trükkös, aki a határozat után is hűségéről biztosítva, próbálja meggyőzni a filiszteus királyt, hogy hadd vehessen részt a harcban. Vagy tényleg juthatunk ilyen mélyre, hogy saját biztonságunkért megtagadunk mindent, amit az Úr eredetileg ránk bízott? Mindenesetre riasztó ez az egész, egyben figyelmeztető is; – másrészt azonban mégis megnyugtató. Az Úr nem engedi el övéit a pokol kapui előtt sem (Máté 16,18).