„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni” Mk 15,20–32
Meglep, hogy az arra járók pontosan tudják, mit kellene tennie Jézusnak, a „ZSIDÓK KIRÁLYÁNAK" (29–30). Mindegyikük azt várja, hogy mentse meg magát. Meglep, hogy mindenki belátja, mit kell elszenvednie, és hogy ezt nem lenne muszáj. Meglep a gúny szavai mögött az isteni megmentő hatalom elismerése. Felismerték, hogy ő meg tud menteni. „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni" (31) Ezt értem tette! Meglep, hogy én is felismerhetem! Köszönöm!
RÉ 346 MRÉ 214
„Akkor hangos sírásra fakadt Dávid.” (1Sámuel 30,1–15) 1Sámuel 30,1–15
(4) „Akkor hangos sírásra fakadt Dávid.” (1Sámuel 30,1–15) NAGY DÁVID HŰTLENSÉGE, ÉS MÉG NAGYOBB AZ ISTEN FIGYELMEZTETŐ KEGYELME. – 1, Dávid majdnem kész lett volna saját népe ellen harcolni. Az Úr akadályozta meg ezt. Mire Dávid visszatért városába, Ciklágba, egy másik ellenséges nép, egy amáléki rablócsapat (15) feldúlta a várost. Minden üldözési mánia nélkül is látjuk, sok az ellenség, sok a rablócsapat is; – de a sok ellenség egyben Isten figyelmeztetése: valamiben nagyon hűtlenné lettünk, és mi is nyakig benne vagyunk… (1–3). – 2. Fordulatot jelent, amikor Dávid az üres, feldúlt, felperzselt várost látta, hangos sírásra fakadt, a vele lévőkkel együtt. Közösen, hangosan sírtak, – addig amíg bele nem fáradtak (4). Ez a közös sírás lenne minden emberi megoldás kezdete is, amit igénybe venne az Isten.* – 3. Bizony kellett Dávidnak ez a szorult helyzet!Végre megkérdezte az Urat, mit tegyen (7–10), közben ismeretlenekkel is irgalmas (11–15).* – Nagy itt a kegyelem! Nem ölték meg a szeretteiket, csak elhurcolták. Van még remény (2). Jézus Krisztusban még a halálon túl is van remény. Vegyük, együk ezt a bizonyosságot! (Máté 26,26)
____
* …ha ezt a közös sírást nem követné azonnal a régi ember újjáéledése, amely mégis eszeveszett dühre vált át a sírás után. A nép meg akarja kövezni Dávidot (6).
** Dávid csapatai önzetlenül megetettek egy éhező embert, aki aztán a segítségükre lett (11-15). Aki segít a szenvedőn, azt megáldja az Úr, még akkor is, ha a megelégített szenvedő később azzal visszaél.