előző nap
következő nap

„Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak...” ApCsel 1,15–26

15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: 16 Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; 17 közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. 18 Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. 19 Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban", és „az ő tisztségét más kapja meg". 21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, 22 kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. 23 Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, 24 és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, 25 hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. 26 Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

„Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak..." (24). Ez egy imádság, amelyet az apostolok mondanak, amikor a Júdás árulása és halála miatt megüresedett apostoli hely betöltéséért könyörögnek. Nem ők döntenek, azonban kitartóan imádkoznak A döntés egyedül annak a joga, aki „minden szív ismerője". Ő tudja az emberi szív titkait, annak minden rezdülését, ő ismeri jelenüket és jövőjüket is. Református Egyházunkban az idén presbiterválasztás lesz. Bárcsak minden egyes gyülekezetben az Úr lenne, aki elhív és kiválaszt. Ezért lehet és szabad, sőt kell imádkozni!

RÉ 350 MRÉ 231

„Hát szüntelenül vágni kell a kardnak…” (2Sámuel 2,12–32) 2Sámuel 2,12–32

(26) „Hát szüntelenül vágni kell a kardnak…” (2Sámuel 2,12–32) Ott a közös kihívás, a filiszteusok serege, és ISTEN NÉPÉNEK TAGJAI MÉGIS BELÜL MARAKODNAK EGYMÁSSAL. Ez halálos is lehet. Az északiak vezére Abnér, Saul fiának, Isbósetnek a hadseregparancsnoka; – a déliek vezére Jóáb és testvérei, Dávid oldalán. – 1. Az egész egy harci játékkal kezdődik, ahol értelmetlenül mindkét oldalon megölnek tizenkettőt. Bizony vannak olyanok, akik élvezik a konfliktusokat, még áldozatok árán is. Akinek „játék a kard”, az beteg (12–16). – 2. A kezdeti „játék” azonban heves harccá torzul, ahol elszabadulnak az indulatok, minden figyelmeztetés ellenére. Abnér hiába figyelmezteti Aszáélt, hogy „álljon le”, mert a vesztébe rohan. Vigyázzunk, mert a legkisebb konfliktus is pokolian elmérgesedhet. Vegyük komolyan az intést, és tényleg álljunk le (17–23). – 3. Itt azt kell mondanunk, hogy Abnér volt az Úr eszköze, aki szólt Dávid hadseregparancsnokának, Jóábnak, hogy ne folytassák egymással az értelmetlen küzdelmet.*

___

* Itt azt kell mondanunk, hogy Abnér volt az Úr eszköze, aki szólt Dávid hadseregparancsnokának, Jóábnak, hogy ne folytassák egymással az értelmetlen küzdelmet.

Még szó sem volt megbékülésről, de legalább harci szünetről, amelyben mindenki hazatért, mert belátta, hogy keserves vége lesz minden harcnak, még a győztesekre nézve is (26).

Isten népéhez pedig nemcsak méltatlan az egész, hanem küldetésének ügyét is lehetetlenné teszi (24-32).