előző nap
következő nap

„...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek...” ApCsel 1,1–14

1 Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva 2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. 3 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. 4 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. 6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? 7 Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. 9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11 akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. 12 Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. 13 Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. 14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.

„...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (8). Tanúnak lenni felelősségteljes és halálosan komoly dolog. Az igaz tanú szavaival, életével óriási ellenállást válthat ki. Ezért van szüksége a Szentlélek erejére. Erőt kapunk mindenféle testi-lelki megpróbáltatás elhordozásához, a kísértésekben való győzelemhez, a krisztusi szeretet útján való járáshoz, és átélhetjük, hogy „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4,13).

RÉ 358 MRÉ 239

„Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába…” (2Sámuel 2,1–11) 2Sámuel 2,1–11

(1) „Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába…”(2Sámuel 2,1–11)* Dávid visszatért a saját népéhez, a filiszteus Ciklágból Hebronba. Sokáig bujdokolt Dávid idegenben, és ez majdnem hűtlenné tette őt. Megoldást nyújt, ha visszatérünk oda, ahová az Úr állított minket. A VISSZATÉRÉS UTÁN MINDJÁRT SOK PRÓBATÉTELT KELLETT KIÁLLNIA Dávidnak, de ezeket ő már az Úr kezéből fogadta el. – 1. Az első próba a „kicsiny kezdet” volt. Júda törzse ugyan királlyá kente Dávidot. De csak ez az egy törzs ismerte fel Isten akaratát, és hajolt meg Dávid személye előtt (1–4). Dávidot nem törte le a „kicsiny kezdet”. Isten országa megvalósulásának alapvető törvénye, hogy mustármagnyi kezdetből indul ki (Máté 13,31–32). – 2. A második próba a széthúzás. Dávid királlyá választásáról minden felelős izráeli vezető tudott, az egész néppel együtt. Mégis az egység helyett pártviszályok, a békesség helyett testvérharcok robbantak ki. Hiányzott az Istennek kedves összetartozás tapasztalata, és a közös ügyért áldozatokat is hozó összetartás (8–11). – 3. A próbákhoz az Úr adhat erőt és megbízható segítséget (4–7). Dávid ezután minden lépésében megkérdezte az Urat (1).

___

* Dávid visszatért a saját népéhez, a filiszteus Ciklágból Hebronba.

Sokáig bujdokolt Dávid idegenben, és ez majdnem hűtlenné tette őt.

Megoldást nyújt, ha visszatérünk oda, ahová az Úr állított minket.

A VISSZATÉRÉS UTÁN MINDJÁRT SOK PRÓBATÉTELT KELLETT KIÁLLNIA Dávidnak, de ezeket ő már az Úr kezéből fogadta el.

– 1. Az első próba a „kicsiny kezdet” volt.

Júda törzse ugyan királlyá kente Dávidot.

De csak ez az egy törzs ismerte fel Isten akaratát, és hajolt meg Dávid személye előtt.

Dávidot nem törte le a „kicsiny kezdet”.

Isten országa megvalósulásának alapvető törvénye, hogy mustármagnyi kezdetből indul ki (Máté 13,31–32), de hatalmas fává növekszik, amely védelmet ad másoknak is, mint a fa az égi madaraknak (1–4).

– 2. A második próba a széthúzás.

Milyen döbbenetes, ami ezután történt.

Dávid királlyá választásáról minden felelős izráeli vezető tudott, az egész néppel együtt.

Mégis az egység helyett pártviszályok, a békesség helyett testvérharcok robbantak ki.

Hiányzott az Istennek kedves összetartozás tapasztalata, és a közös ügyért áldozatokat is hozó összetartás.

Saul hadseregparancsnoka, Abnér, az északi országrész törzsei, azaz Izráel számára Saul még életben maradt fiát, Isbósetet tette meg királlyá (8–11).

Úgy gondolom, nem kell aktualizálni ezeket a történéseket.

– 3. A próbákhoz az Úr adhat erőt és megbízható segítséget. 

Dávid minden lépésében megkérdezte az Urat (1).

Szövetségeseket pedig azok között keresett, akik megbízható emberek voltak.

Ezek kiválasztásában nem arra tekintett, hogy azok éppen akkor melyik gyarló oldalon álltak, hanem hogy a maguk helyén megbízhatóak-e.

A Jábés-gileádiak ilyen megbízható emberek voltak, akik még Saul és fiai holtestét is megmentették a meggyalázástól.

Megbízható, alkalmas embereket adj Urunk nekünk (4–7).