előző nap
következő nap

„...vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!” ApCsel 4,13–22

13 Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak, 14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. 15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: 16 Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakója, és nem is tagadhatjuk. 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se. 18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! 20 Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. 21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, 22 hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.

„...vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!" (19). Ebből az igéből kiderül, hogy Péter és János hiteles emberek voltak. Nem féltek, kritikus helyzetben is tudták a nehezebb utat választani, mert volt hitük. A hétköznapok során mi is állunk ki próbákat, sokszor akarnak minket is „csőbe húzni". Tudunk-e ilyen helyzetekben hűek maradni Istenhez, és az elveinkhez?

RÉ 393 MRÉ 401

„…az Úr akarja a te házadat építeni…” (2Sámuel 7,8–17) 2Sámuel 7,8–17

(11) „…az Úr akarja a te házadat építeni…” (2Sámuel 7,8–17) A templom épülete fontos, mint ahogy a látható egyház látható gyülekezetei is nélkülözhetetlenek. A TEMPLOMÉPÍTÉS SORRENDJE azonban itt olvasható. – 1. Először megszólítja népét, gyülekezetét, rendelt vezetőit az Úr. Tehát mindig az Úr kezdeményez, nem mi.* Ez a megszólítás arra irányul, hogy vegyük észre, kik vagyunk, mivé lehettünk, és mire akar használni bennünket a mi Urunk, az Ő dicsősége és népe javára (8–10). – 2. Ezek után az Úr felépíti a mi életünk házát, gyülekezeti életünk házát, a lelki házat. Jézus Krisztusban látható módon megújít, rendbe hoz, szolgálatba állít bennünket kiválasztó, elhívó és megváltó kegyelme által (11). – 3. Csak ezek után következhet a tényleges templom, a „kőház” építése, akkor és azok által, amikor és akikkel ezt az Úr jónak látja. Itt világos a kijelentés. Dávid nem építhet templomot, ezt a feladatot fiának, Salamonnak jelölte ki az Úr. Dávid építse a „lelki házat” (12-16).** – A feladat pedig akkor is, ma is, mindig ugyanaz: utat készíteni az örökkévaló királynak, Dávid utódának, Jézus Krisztusnak (16).

___

* – Ez a megszólítás, mint itt is, többnyire elhívott prófétái által történik (17).

– Ebben a megszólításban figyelmeztet bennünket az Úr arra, amit Ő tett értünk!

– Mindent Ő cselekedett, ha mi valamire juthattunk ebben a világban.

** – Ez nem azt jelenti, hogy Salamon alkalmasabb lett volna a feladatra, hiszen mindketten „látványos” bűnöket követtek el, hanem mert az Úrnak így tetszett.

– Persze, aki gyülekezetet és templomot építhet, azt látványosan meg is fenyíti az Úr, hogy minden nyomorúsága ellenére egyre alkalmasabbá lehessen a feladatra (14).