előző nap
következő nap

„Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz,...” ApCsel 8,9–25

9 Élt abban a városban már azelőtt is egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert hatalmasnak mondta magát. 10 A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje. 11 Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. 12 De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13 Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. 14 Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, 16 mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17 Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. 18 Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, 19 és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. 20 Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! 21 Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. 22 Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. 23 Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. 24 Simon így válaszolt: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok! 25 Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszatértek Jeruzsálembe, és útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.

Simon mágus története nem csak a pénz és az egyház érzékeny témájával kapcsolatban szolgál tanulságokkal. A „Hatalmasnak nevezett erő", Simon legnagyobb tévedése az volt, hogy azt hitte, irányíthatja az élő Istent. A Krisztusba vetett hit azonban nem mágia: nem a hívő ember hatalma az irányítható isteni erők felett. Épp fordítva: a Feltámadott hatalma fölöttünk (Isten országa, Jézus Krisztus neve, 12. v.), az ő irányítása és vezetése – az életre.

RÉ 485 MRÉ 279

„…a király pedig megcsókolta Absolont.” (2Sámuel 14,21–33) 2Sámuel 14,21–33

(33) „…a király pedig megcsókolta Absolont.”(2Sámuel 14,21–33)* Dávid az ügyes színjáték ellenére megpróbálta rendezni a dolgát erőszakos, méltatlan fiával, Absolonnal. Erre azonban inkább a külső kényszer vitte rá. Hitben még nem állt készen arra, hogy megbocsásson neki. Fontos a megbocsátás, de akkor lehet áldottan elindulni ezen az úton, ha Isten indított el azon, az Ő erejével és szeretetével. Addig talán jobb, ha a haragosok kerülik egymást. Ezért hazajöhetett (21–24) ugyan a szép szál legény Absolon (25–27), de nem mehetett apja közelébe (28–30). Ebből is látszik, hogy Dávid valójában még nem bocsátott meg, így ő is CSAK HÚZZA A PROBLÉMÁS HELYZETET. Mindig ebből fakad a baj. Vagy nézzünk szembe a problémával, vagy határozott szeretettel oldjuk meg azt. Mindkettőt Isten erejével tegyük. De nyújtani, kenni, kerülni a problémát a legnagyobb ostobaság, és egyben még nagyobb baj forrása.

___

* HÁROM SZEREPLŐJE VAN ENNEK AZ IGESZAKASZNAK.

– 1. Az ügyeskedő Jóábról már szóltunk.

Az egész ügyeskedés arra irányult, hogy Dávidot megbékítse vélt utódával, Absolonnal.

Mi tudjuk azonban, hogy Isten gondolata egészen más volt Dávid utódjával kapcsolatosan.

Bizony az emberi ügyeskedések mindig csak a gyarló emberi akaratot képviselhetik.

Isten azonban ezek ellenében is mindig megvalósítja az Ő akaratát.

– 2. Dávid az ügyes színjáték ellenére megpróbálta rendezni a dolgát erőszakos, méltatlan fiával, Absolonnal.

Erre azonban inkább a külső kényszer vitte rá.

Hitben még nem állt készen arra, hogy megbocsásson neki.

Fontos a megbocsátás, de akkor lehet áldottan elindulni ezen az úton, ha Isten indított el azon, az Ő erejével és szeretetével.

Addig talán jobb, ha a haragosok kerülik egymást.

Ezért hazajöhetett (21–24) ugyan a szép szál legény Absolon (25–27), de nem mehetett apja közelébe (28–30).

Ebből is látszik, hogy Dávid valójában még nem bocsátott meg, így ő is csak húzza a problémás helyzetet.

Mindig ebből fakad a baj.

Vagy nézzünk szembe a problémával, vagy határozott szeretettel oldjuk meg azt.

Mindkettőt Isten erejével tegyük.

De nyújtani, kenni, kerülni a problémát a legnagyobb ostobaság, és egyben még nagyobb baj forrása.

– 3. Absolonban olyan tehetetlenség és feszültség, valamint keserűség halmozódott fel, miközben saját maga nem változott, hogy agresszív természete újabb rombolásokat végzett (28–30), amely kikényszerítette ugyan azt, hogy apja színe elé járulhasson, de mindezekből senkire nézve sem származott áldás (31–33).

– Mindhárom szereplő tévedett itt, nem Isten színe előtt, nem az Úr bölcsességével kezelték a helyzetet, ezért minden megérett arra, hogy robbanjon a bomba.

Vegyük észre, ha ilyen helyzetben vagyunk.

Urunk, adj világosságot, bölcsességet, erőt, szeretetet az ilyen helyzetekben.