előző nap
következő nap

„Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” ApCsel 8,26–40

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? 31 Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33 Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? 37 Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. * 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.

Az etióp főember megtérése is példaértékű elbeszélés. Látjuk a misszió fontos eszközeit: az engedelmes, új útra merészkedő Fülöpöt, az utazás közben saját „Bibliáját" olvasó embert, a Biblia olvasását értelmező, rákérdező, magyarázó, bizonyságtevő beszélgetést, a döntést, a keresztelést. És láthatjuk Isten mindezeken keresztül munkálkodó Szentlelkét. Legyünk mi is alkalmas eszközei az élő Istennek!

RÉ 183 MRÉ 308

„Így lopta be magát Absolon az izráeli emberek szívébe.” (2Sámuel 15,1–12) 2Sámuel 15,1–12

(6) „Így lopta be magát Absolon az izráeli emberek szívébe.”(2Sámuel 15,1–12)* Döbbenetes szembesülni azzal, hogy a legnemesebb és legszentebb ügyek kapcsán is ÖNZŐEN TÖBBNYIRE CSAK RÓLUNK VAN SZÓ! – 1. Absolon semmit nem változott. Sőt, a benne feszülő agresszivitás csak nőtt. Ügyesen embereket kezdett toborozni maga mellett. Kezdte néhánnyal (1), majd ügyes trükkökkel és ígérgetésekkel növelte a hozzá csatlakozókat, akik átélték az összetartozás örömét, amire mindenkinek szüksége van; – főleg, ha befolyásolható, magányos, saját területén kudarcos, vagy sérült személyiség az illető. Sok ilyen ember van (2–6). – 2. Absolon szép lassan belopta magát az izráeli emberek szívébe (6). Igen, minden ilyen trükközés valójában lopás; – meglopjuk Isten dicsőségét, és a másik embert a saját hatalmunk és érdekeink mentén. – 3. Ezt az aljasságot csak növeli az a tény, hogy Absolon a saját ügyébe belekeveri az istentiszteletet, az Istent, az Úrnak tett fogadalmát. Hányszor hivatkozunk ezekre, amikor valójában csak rólunk van szó (7–9).

___

* Döbbenetes szembesülni azzal, hogy a legnemesebb és legszentebb ügyek kapcsán is ÖNZŐEN TÖBBNYIRE CSAK RÓLUNK VAN SZÓ!

– 1. Dávid visszafogadta Absolont, de inkább külső nyomásra tette ezt, valójában nem a megbocsátás vezérelte ebben (14,21–33).

Absolon pedig semmit nem változott. Sőt, a benne feszülő agresszivitás csak nőtt.

Ügyesen embereket kezdett toborozni maga mellett.

Kezdte néhánnyal (1), majd ügyes trükkökkel és ígérgetésekkel növelte a hozzá csatlakozók számát, akik átélték az összetartozás örömét, amire mindenkinek szüksége van; – főleg, ha befolyásolható, magányos, saját területén kudarcos, vagy sérült személyiség az illető. Sok ilyen ember van (2–6).

– 2. Absolon szép lassan belopta magát az izráeli emberek szívébe (6).

Igen, minden ilyen trükközés valójában lopás; – meglopjuk Isten dicsőségét, és a másik embert a saját hatalmunk és érdekeink mentén.

– 3. Ezt az aljasságot csak növeli az a tény, hogy Absolon a saját ügyébe belekeveri az istentiszteletet, az Istent, az Úrnak tett fogadalmát.

Hányszor hivatkozunk ezekre, amikor valójában csak rólunk van szó (7–9).

– 4. Sokan vannak, akik Absolonhoz csatlakoztak (10–12).

Két végletet emeljünk ki ebből a csoportból.

Először azokat a jóhiszemű embereket, akiket ez az aljasság szintén megtévesztett, akik nem tudtak a dologról semmit, de belekeveredtek.

A másik „végén” pedig „említést érdemel” Absolon tanácsadója, Ahitófel, hiszen minden ilyen gyalázat mögött sokszor láthatatlan tanácsadók állnak. De az Úr látja őket is.

– 5. Nagy kérdés, mikor lehet a törvényes rend ellen szervezkedni, és mikor nem.

Sokkal többször nem, mint igen.

Egyszerűen azért, mert ezekben többnyire mindig csak rólunk van szó, nem az Istenről és nem a másikról, noha mindegyiket gyakran emlegetjük önzésünk lejtőin is.