előző nap
következő nap

„Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!” ApCsel 11,1–18

1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: 3 Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 5 Én éppen Joppé városában voltam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. 7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. 10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. 11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12 A Lélek pedig azt mondta nekem: Menj velük, és semmit ne tétovázz! Eljött velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. 13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek, 14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. 16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent? 18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!

Nem várt fordulat, hogy a nem zsidó származásúak is Isten teljes jogú családtagjaivá lettek. Ezt a hírt újra és újra el kell mondani. Nem tévedés, nem emberi gondolat, hanem Isten saját döntése ez. Előbb egy embert, Pétert győzte meg erről Isten, később viszont rajta keresztül másokat is. Amiről hitben meggyőződtünk, adjuk mi is tovább.

RÉ 373 MRÉ 252

„Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval…” (2Sámuel 18,1–18) 2Sámuel 18,1–18

(5) „Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval…” (2Sámuel 18,1–18) ILYEN AZ ISTEN KEGYELME: megérdemelnénk a végső büntetést, és az Isten szándéka mégis az, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen (János 3,16). Dávid szeretete a saját atyja ellen lázadó fia iránt csak „előképe” Isten szeretetének (1–5), amit Ő egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban megmutatott népe iránt. Jóáb, Dávid hadseregének vezetője minden tiltás ellenére megölte Absolont (6–15). Dávid hadseregparancsnokának minden engedetlensége ellenére Isten ítélete teljesedett be a lázadó fiún. Jézus Krisztus a mi lázadó életünk bűneit hordozta el, de Őt nem lehetett legyőzni, mert Ő győzte le még a halált is, és minden gyarló emberi erőlködést, amely ebben a világban mindenáron nevet akar szerezni magának, és Isten népe ellen támad (16–18). Isten csak egy határig engedi el a gonoszt, népét nem adja, ahogy Dávidot sem adta!