előző nap
következő nap

„...mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel.” ApCsel 11,19–26

19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. 21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. 22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, 24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. 25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. 26 Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.

Látva Isten kegyelmét, örült, és másokat is bátorított Barnabás. A hívő ember szeme ezt keresi, erre fókuszál a sok nehézség között: hol munkálkodik Isten a kegyelmével, mi az, ami örömteli, ahol a jót én is bátoríthatom. S mindez egy krisztusi, keresztyén identitást alakít ki bennünk.

RÉ 378 MRÉ 410

„Elfutok, és megviszem az örömhírt a királynak…” (2Sámuel 18,19–32) 2Sámuel 18,19–32

(19) „Elfutok, és megviszem az örömhírt a királynak…”(2Sámuel 18,19–32)* A HÍRNÖKÖKRŐL! – 1. Két hírnök is viszi a hírt Dávidnak. Versenyt futnak, Achimaac és egy névtelen etiópiai küldött. Akkor menjünk, ha küldenek! (19–23). – 2. De amikor Achimaac odaért, nem mondott semmit, csak általánosságokat (28–30). Minek ment, minek szólt? Jaj a hírnöknek, ha maga lesz fontossá, és nem az általa hozott hír, aminek ő csak hűséges szolgája, továbbadója lehet. Olyan ez, mint egy üres prédikáció, „blabla”. – 3. A tényleges hírt a névtelen, nem jegyzett etiópiai mondja el, ő világosan beszél, nem is tudva, milyen kockázatot vállal, de mondja (30–32). Ez a fontos, mondja, érthetően, konkrétan a rá bízott hírt! – 4. Az is kérdés, hogy ezek a hírnökök jó hírt visznek, vagy rosszat? Dávid serege győzött, a fia pedig meghalt (24–27). – 5. Egy győzelem van, egyetlen jó hírre van szükségünk: ez Jézus Krisztus feltámadása (János 20,1–8).

___

* A HÍRNÖKÖKRŐL!

– 1. Két hírnök is viszi a hírt Dávidnak.

Versenyt futnak, Achimaac és egy névtelen etiópiai küldött.

Az utóbbit, a névtelen etiópot Dávid hadseregparancsnoka, Jóáb küldte, féltve a fiatal parancsnokot, Achimaacot a kedvezőtlen fogadtatástól (19–23).

Achimaac azonban túlbuzgó volt, és a tiltás ellenére elindult.

Akkor menjünk, ha küldenek!

– 2. De amikor Achimaac odaért, nem mondott semmit, csak általánosságokat (28–30).

Minek ment, minek szólt?

Jaj a hírnöknek, ha maga lesz fontossá, és nem az általa hozott hír, aminek ő csak hűséges szolgája, továbbadója lehet.

Olyan ez, mint egy üres prédikáció, „blabla”.

Olyan ez a konkrétumok nélküli „beszéd”, mint a minap az április végi hóakadályban ráadásul még elektronikus hibától is megbénult autóm számára a kiérkező szerviz ekként cselekedett: számítógép, itt a hiba, enter, kész. – De nem megy! – mondom! – Pedig ők megjavították! – hangzott a válasz, és otthagytak. Illetve a szakadó hóban még megtoltam a gyorsszervíz kocsiját.

– 3. A tényleges hírt a névtelen, nem jegyzett etiópiai mondja el, ő világosan beszél, nem is tudva, milyen kockázatot vállal, de mondja (30–32).

Ez a fontos, mondja, érthetően, konkrétan a rá bízott hírt!

– 4. Az is kérdés, hogy ezek a hírnökök jó hírt visznek, vagy rosszat?

Dávid serege győzött, a fia pedig meghalt (24–27).

A király számára nem számított a győzelem, bement a belső szobájába, és sírt.

Bűnei felett is sírt.

Mit ér az egész élet minden győzelme, ha ránk bízott szeretteink vesznek el…

– 5. Egy győzelem van, egyetlen jó hírre van szükségünk: ez Jézus Krisztus feltámadása (János 20,1–9).