„...a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” ApCsel 12,1–5
A keresztyénüldözés egyidős az egyházzal, napjainkban is tart. Öngerjesztő folyamat: tetszik a népnek, folytassuk! A helyzet súlyos, a gyülekezet vezetői vannak soron. Csak az az egyház növekszik, amelyik az üldözést is vállalja. Drágább nekünk mindennél, hogy az Úr Jézus követői lehetünk?
RÉ 388 MRÉ 335
„Így nyerte meg minden júdai ember szívét…” (2Sámuel 19,9b–15) 2Sámuel 19,9b–15
(15) „Így nyerte meg minden júdai ember szívét…” (2Sámuel 19,9b–15) DÁVID AZ ÚRTÓL RENDELT IDŐBEN CSELEKEDETT. Aki pedig az Úrtól rendelt időben és módon cselekszik, addig pedig nem tesz semmi különöset, csak szorgalmasan teszi a mindennapi dolgát, vagyis tud várni; – azt az Úr megáldja. Az ilyen ember megnyeri mások jóindulatát (15), de soha nem a maga, hanem mindig az Úr ügyének érdekében. Absolon seregének életben maradt tagjai hazatértek. Vezérük meghalt. Elismerik Dávid korábbi érdemeit, a filiszteusok elleni győzelmeit, és azt, hogy méltatlanul kellett elmenekülnie Absolon miatt. Mit tegyenek most? (9–11) Dávid észrevette az északi törzsek határozatlanságát, árvaságát, látta félelmeiket. Dávid Júda véneihez küldte Cádók és Ebjátár papokat, de ezzel az északi törzseket is bátorította: Hívják vissza bátran őt, nem lesz bosszúállás, hanem egység és békesség köszönt majd az egész országra, ahol végre észreveszik egymásban a hús és vér összetartozást (13). Jézus Krisztus előfutára ebben is Dávid, hiszen az Úrban jóindulat, megbocsátás, egység és békesség adatik nekünk, az Ő vére által.