előző nap
következő nap

„De Isten feltámasztotta őt a halálból,” ApCsel 13,23–37

23 Az ő utódai közül tette Isten Izráel üdvözítőjévé Jézust, ígéret szerint, 24 miután János előre meghirdette, még az ő eljövetele előtt, Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. 25 Küldetése végén János így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. 26 Testvéreim, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. 27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt. 28 Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. 29 Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. 30 De Isten feltámasztotta őt a halálból, 31 és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. 32 Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. 33 Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged." 34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket." 35 Ezért más helyen is így szól: „Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson." 36 Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. 37 Akit azonban Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.

Amikor Pál izraeliták előtt beszélt, mindig felmutatta, hogy az az Isten küldte el Jézust megváltónak, aki már az Ószövetségben is kegyelmes volt népéhez. Nem új Isten Jézus, hanem a világot teremtő egyedüli Isten által lehet az ő halála bűntörlő, és ez az Isten támasztotta fel őt a mi megváltásunkért. Jézus megváltója a zsidó népnek és egyúttal az istenfélőknek is, akik a pogányok közül vágyakoznak hozzá, vagyis mindenkié. Jézus követése eggyé tesz minket.

RÉ 421 MRÉ 322

„…mivel engeszteljelek ki…” (2Sámuel 21,1–14) 2Sámuel 21,1–14

(3) „…mivel engeszteljelek ki…” (2Sámuel 21,1–14) Van valami rettenetes abban, ahogy ELÉGTÉTELT AKARUNK legkisebb sérelmünkért is, a bosszúról nem is beszélve! – 1. Saul megölt néhány gibeóni embert (1), noha a gibeóniakat régi szövetség védte (Józsué 9,15–21). Ezért aztán a gibeóniak elégtételként azt kérték, hogy Dávid akasztasson fel hetet Saul fiai közül. – 2. Ez az emberi logika: ha bármiféle „kár” ért bennünket, akkor megfelelő engesztelés kell, hogy valamennyire megnyugodjunk. Jogi gondolkodásunk is ezt tükrözi. Nincs bocsánat és nincs irgalom. – 3. Az emberi bűn mindent leromboló, határtalan gonoszsága miatt a törvényi védelemre szükség is van, nem is beszélve a vitathatatlan örök értékek isteni rendjét védő törvényről. – 4. De ettől még az engesztelésért lihegő ember igen szánalmas,mert ez a lelkület azt feltételezi az elégtételt követelőről, hogy ő tökéletes.* – 5. Isten a mi gondolkodásunkhoz igazodva, elküldte egyszülött Fiát, hogy bosszúért lihegő természetünk végre kielégüljön, és megnyugodjunk Őbenne. Köszönjük, hogy egyszer és mindenkorra elégtételt szereztél nekünk. Szülj bennünket újjá, Urunk, hogy dicsérhessük a Te örök rendedet, élhessünk a Te dicsőségedre és mások javára.

___

*Noha egyedül csak az Isten tökéletes, egyedül Ő követelhetne engesztelést az embertől, megszámlálhatatlan nyílt és rejtett gonoszságáért. Csakhogy Istennek nem olyan gyarló, elégtételért lihegő a gondolkodása, mint az emberé.