előző nap
következő nap

„...igen sokan lettek hívőkké” ApCsel 14,1–7

1 Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké. 2 De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 3 Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 4 A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak. 5 Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6 ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7 és ott hirdették az evangéliumot.

Ikóniumban folytatódik a missziói út. Itt „...igen sokan lettek hívőkké" (1). A bátor kiállás, a hit, az Úrtól vett jelek és csodák mind bizonyságok a kegyelem igéi mellett. A Küldő és a küldöttek együtt munkálkodtak az apostoli időkben. Ha a „nagy aratás" ideje elérkezik, az apostoli idők jelei újra láthatókká lesznek. Készüljünk erre! Mi is teljünk meg hittel, kegyelemmel, a Szentlélek erejével, mentő szeretettel. Körülöttünk még sok az elveszett ember.

RÉ 3 MRÉ 3

„…megszabadulok…” (2Sámuel 22,1–25) 2Sámuel 22,1–25

(4) „…megszabadulok…” (2Sámuel 22,1–25) Folytassuk a tegnap megkezdett gondolatokat, hiszen erre Dávid hálaadó éneke is lehetősége ad. Dávid, harcai végén MAGASZTALJA AZ URAT, MERT KIMENTETTE ŐT minden ellensége kezéből (1). – A harc mindig „óriások” ellen folyik. Itt nemcsak arról van szó, hogy a filiszteusok valóban nagy termetű emberek lehettek (talán valamilyen genetikai hiba miatt, ahogy erre a 20. vers is utal), hanem arról is, hogy mindenkinek a maga harca az „óriási” (18–21). Vannak persze a mindennapiaktól elkülönülő látványos harcok, a megszokottnál is nehezebb harcos időszakok, és van értelmes, minőségi küzdelem is, ilyen a hit harca (2Timóteus 4,6–8). A harc "óriási" abban is, hogy nálunknál erősebb a végső ellenség. – Dávidot és Isten népét védi, oltalmazza, megmenti az Úr, végül Jézus Krisztusban megszabadítja minden ellenségtől, bűntől, betegségtől, haláltól (22,1–7). Sőt, a nehéz időszakokban emberi eszközöket is állít mellénk, ahogy az elfáradt Dávidra is vigyáztak emberei. Isten ugyanis nem engedi kioltani az Ő mécsesét. Ezt Jézus Krisztus feltámadása egyértelművé tette számunkra (16–17). Ő erősebb minden itteni „óriásnál”.*

___

* – A „Bates Motelt” eladták!!!