előző nap
következő nap

„...ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez...” ApCsel 14,8–20

8 Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 9 Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 10 Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt. 11 Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban! 12 Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 13 Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 14 Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 15 és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonlóan emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 16 Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, 17 bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. 18 Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik. 19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.

A missziói munka nem zavartalan. A lisztraiakat a sánta meggyógyítása megdöbbenti. Nem csak az erőt tartják „isteninek", de a gyógyítókat is istenítik. A tiszteletnek ezt a formáját el kell, hogy utasítsák az apostolok. Nyilvánvalóvá teszik, hogy senki sem juthat el vallásos múltja alapján Isten megismeréséig. „...ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez..." (15). A hiteles bizonyságtétel konfliktusokkal járt akkor is, ma is. Pál életét össze lehetett törni, a Krisztusra mutató tanúságtétel erejét nem. Ma sincs ez másként.

RÉ 138 MRÉ 138

„A nyomorult népet megsegíted…” (2Sámuel 22,26–51) 2Sámuel 22,26–51

(28) „A nyomorult népet megsegíted…” (2Sámuel 22,26–51) A 18. zsoltárban is olvashatjuk Dávid énekét, aki halálos nyomorúságában felkiáltva megtapasztalta az Úr szabadítását, ezért MAGASZTALJA KŐSZIKLA ISTENÉT (1–7). – 1. Isten cselekszik! Isten megjelenik (8–16). Lenyúl, kihúz, megment, tágas térre visz. Ő a mi támaszunk (17–20). Isten megjelenése nem dörgedelmes, hanem irgalmas; – ahogy, amilyennek Jézus Krisztusban megmutatta magát. – 2. Isten kegyelmez! Valóban így van: Isten a hűségeshez hűséges (26), és a hamisnak ellenáll (27). De ennél a szimpla egyenletnél (21–25) Isten sokkal hatalmasabb: Ő ugyanis a nyomorultat is megsegíti (28), és mindazokat, akik az Ő mécsesének világosságában alázattal rádöbbennek saját méltatlanságukra (29). – 3. Isten oltalmaz!Velünk van, és Ővele a lehetetlen is lehetségessé lehet. Ő megszólít, vezet, utat mutat, falakon is átemel, felemel, oltalmaz és megerősít. Csak Ő az Úr! Csak Ő az egyetlen irgalmas menedék (30–37).*

___

*– 3. Az Úr oltalma azt is jelenti, hogy végérvényesen soha nem győzhetnek ügyének ellenségei, nem alázhatják meg népét.

Ő elégtételt vesz és méltó győzelemre vezet.

De az elégtétel és a győzelem mikéntjét hagyjuk meg Őneki (38–43).

– 4. Isten megszabadít!

Ő él, és mi is élni fogunk!

Ő nemcsak ellenségeink kezéből szabadít meg.

A legtöbbet adja, örök életet és üdvösséget a Jézus Krisztusban.

Ez a bizonyosság már ebben a világban boldoggá tesz minket, ezért mindenkor ezt hirdetjük a népek között (47–51).