előző nap
következő nap

„...elbeszélték a pogányok megtérését,” ApCsel 15,1–5

1 Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek. 2 Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. 3 Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket a gyülekezet, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten. 5 Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.

Lukács a mi tanulságunkra írja le az új missziói helyzet miatt kialakult ellentéteket. Hogyan tovább? Az üdvösség mikéntje a tét, hiszen a kötekedők azt állítják, hogy körülmetélés nélkül nincs üdvösség. Ezek a testvérek a múlt örökségét általános és kötelező törvénnyé akarják tenni a pogányokból lett új megtérők között is. Pál és Barnabás viszont a Krisztusban nyert kegyelem páratlanságához ragaszkodik. Ha új missziói helyzet adatik az Úrtól napjainkban, az ő példájukat követve becsüljük meg a misszió új lehetőségeit és munkásait!

RÉ 198 MRÉ 173

„Ezek voltak név szerint Dávid vitézei…” (2Sámuel 23,8–39) 2Sámuel 23,8–39

(8) „Ezek voltak név szerint Dávid vitézei…” (2Sámuel 23,8–39) Mi tette hőssé ezt a 37 vitézt? MI TESZ HŐSSÉ, Istennek kedvesen? – 1. Semmiképpen sem az, hogy ki hány ellenséges katonát ölt meg (8). Nem az a hős, aki erejével, leleményével győzelmet arat. Minden győzelem emitt, nagy veszteség amott, és fordítva. Arról nem is beszélve, hogy minden győzelem ebben a világban csak átmeneti diadal. Idő kérdése, és fordul a kocka. – 2. Ezek a vitézek attól lettek hősök, hogy Isten eszközei voltak, és az Úr használta őket az Ő felkentjének és az Ő ügyének védelmében. Ezek a vitézek ebben a szolgálatban áldozatot hoztak, életüket kockáztatták (13–15). Ezek védelmezték a rájuk bízott kincset (2Timóteus 1,14), és nem támadtak másokat. Ezek a győzelmet nem maguknak tulajdonították. – 3. Egyszerre elkeserítő és felháborító, ahogy a jóléti keresztyénség elárulja Urát, Felkentjét, kincsét. Érthetetlen, hogy ezt a problémát sokan nem értik. Ezért nem kerülhetett a listára az engedetlen, áruló Jóáb hadseregparancsnok, aki Dávid minden kérése ellenére megölte a király lázadó fiát, Absolont (39).*

___

* – Ugyanakkor ott szerepel a lista végén Uriás (39), aki pedig Dávidot emlékeztette bűnére, és alázatban tartotta őt, ahogy sok minden alázatra indíthatja Isten népét is.

– Az alázat azonban soha nem gyengítheti meg a hitvallásunkat; – sőt, inkább felvértez arra. Jézus Krisztus feltámadása óta nem hősökre, hanem odaszánt és alázatos szolgákra van szükség.

– Az árulókat azonban továbbra is megvetjük.