előző nap következő nap

„Barnabás magával vitte Márkot...” ApCsel 15,36–41

36 Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. 37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. 38 Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. 39 Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. 40 Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; 41 bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette a gyülekezeteket.

„Barnabás magával vitte Márkot..." (39). A Szentlélek jelenlétében élő gyülekezetnek is törekednie kell az egyetértésre. Nem volt könnyű az apostoloknak sem megtanulni, hogy a szeretet és az igazság között lehetetlen jól választani. Ha sietve mégis megteszik, akkor meghasonlás lesz a következménye. Pedig a Szentlélek szakítás nélkül is segített volna megtalálni a jó megoldást, hogy végül Márkból evangélista is lehessen, és Pál számára is hasznos munkatárs (2Tim 4,11).

RÉ 375 MRÉ 247

„Nem ok nélkül féli Jób az Istent…” (Jób 1,1–12) Jób 1,1–12

(9) „Nem ok nélkül féli Jób az Istent…”(Jób 1,1–12)* AZ ISTENI KEGYELEM OKÁN VAN MINDENÜNK. Ez pünkösdi felismerés. – 1. Jób istenfélő, tetten érhető bűnöktől mentes, feddhetetlen, kegyességét gyakorló ember volt. Ennek jeleként az Úr gazdagon megáldotta Jób életét: népes családdal, vagyonnal, tekintéllyel (1–5). – 2. A Sátán azonban megrágalmazta Jóbot, hogy ő csak „érdekből” ilyen, mert ez neki „kifizetődő” (6–12). Okkal, érdekből jó az ember, mégpedig a jutalomért! – 3. A rágalom azonnal gyanút szült a „mennyei tanácsban”, kivéve Istent, aki engedi, hogy próbára tegyék Jóbot, de őt magát nem adja ki a kezéből (12). Isten nem engedi el a kezünket, még akkor sem, ha csak érdekből, számításból fogjuk az Övét; – de akkor sem, ha mi már rég eltaszítottuk magunktól az Ő kezét. – 4. Jézus Krisztus az Isten kegyelmesen kinyújtott keze mifelénk. Ha jól megy sorod, jusson eszedbe, hogy mekkora kegyelem alatt vagy; – ha rosszul menne sorod, akkor is jusson eszedbe, hogy mekkora kegyelem hordoz! Nem érdem, kegyelem! Az isteni kegyelem okán van mindenünk.

___

* – Jób könyve a babiloni fogság utáni kor bölcsességirodalmának alkotása, noha maga a történet jóval korábban játszódik.

– A korábbi kegyességi gondolkodás csődöt vallott, miszerint az egyes ember életének alakulása az egyén magatartásának eredménye. Aki jól viselkedik, az jutalmat kap, aki pedig rossz volt, annak büntetés jár. Jób könyve mélyebbre megy ennél. Ugyanakkor rámutat arra, hogy a mai napig alig jutottunk túl ezen a primitív sémán, mert a 21. század elején sem gondolkodunk másként. Észrevettem, hogy milyen nagy élvezettel csámcsogunk mások kudarcain, és meg is magyarázzuk, hogy mit rontott el az illető, hogy ide jutott, és ténylegesen is ezt érdemelte. Szemléletünk alig változott az évszázadok alatt.

– Jób könyvében azt is látjuk, hogy a közösség sorsának alakulása mellett az egyén életének alakulása is az érdeklődés színterére került.

– A hagyományos tanítások, örökölt hitbeli tartalmak, és a megtapasztalt valóság ellentmondása is izgalmas kérdésként került elő itt.