előző nap következő nap

„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is...” ApCsel 15,22–35

22 Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. 23 Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket – pedig mi nem adtunk nekik megbízást –, 25 egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26 olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők maguk is elmondják nektek ugyanezt élőszóban. 28 Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!" 30 Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. 31 Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. 32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. 34 De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában maradt, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét.

„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is..." (28). Újra és újra meglepődünk a Szentlélek gyengédségén. Megengedi a sokféle emberi véleményt, indulatot és elképzelést. Nem erőszakolja rá az apostolokra a legjobb megoldást, nem kényszeríti őket a még járatlan utakra. Engedi, hogy megvitassák a lehetőségeket, időt hagy nekik a változásra. Ám ha gyengéd is, a Szentlélek nem erőtlen. Új helyzeteket teremt, szíveket változtat, ajándékokat oszt olyanoknak is, akiktől mi a legszívesebben távol tartottuk volna. Nyilvánvalóvá teszi a terveit, és mi eldönthetjük, hogy csatlakozunk-e hozzá?

RÉ 374 MRÉ 272

„Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt…” (2Sámuel 24,18–25) 2Sámuel 24,18–25

(25) „Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt…” (2Sámuel 24,18–25) Dávid három csapás közül választhatott, bűne büntetéseként (11–13), de ő AZ ÚR IRGALMÁRA BÍZTA MAGÁT (14). – 1. Isten irgalma most abban látható, hogy „csak” dögvész tört ki, amely hetvenezer életet követelt (15). Mennyi ember halálát okozta ismét Dávid. Minél felelősebb egy vezető, annál több emberre hat ki életfontosságúan minden döntése. – 2. Isten irgalma abban is megmutatkozott, hogy Dávid leborulva vallotta meg bűnét (17), amikor Jeruzsálem közelébe ért a pusztítás. Itt Aruna szérűjét megvásárolva, oltárt épített az Úrnak, ahol áldozatot mutatott be, hogy kiengesztelje Istent, és megszűnjön a csapás (18–25). – 3. Isten irgalmas, ezért Ő megengesztelődött, a csapás megszűnt.* Az ember elégtételt követel, ha sérelem éri, de az embert soha nem lehet kielégíteni. Isten az, akit ki lehet engesztelni, aki elfogadja az ember bűnbánatát, noha csak az Ő nagy kegyelme adhat „tiszta lapot”. Jézus Krisztus áldozata után nem kell kiengesztelni sem Istent, sem embert; – hanem új emberként lehet élni. Aki még mindig elégtétel után liheg, az a régiben, a halálosban van. Jöjj, Szentlélek Úr Isten!

___

* Ezen a helyen ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, hiszen Aruna szérűje a Móríjjá hegyén feküdt (1Mózes 22,2), ezen a helyen építette fel Salamon a templomot.