„Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ApCsel 19,8–22
„Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" (15). Komikus – és egyben tragikusan tanulságos – helyzetet idéz elő a „megjátszott" hittel való kérkedés. Aki nem ismeri fel az ellenség erejét és hatalmát, az könnyen áldozattá válik. Csak az őszinte és igaz hit őriz meg attól, hogy önmagamat túlbecsülve veszélybe sodródjam. A hit nem úgy „nyereség", hogy annak ne kellene megalapozott valóságnak lennie.
RÉ 213 MRÉ 306
„…akik kezükben akarják tartani az Istent…” (Jób 12) Jób 12
(6) „…akik kezükben akarják tartani az Istent…”(Jób 12)* JÓB TOVÁBBRA IS MEGFELEL BARÁTAINAK. Miért szólunk, ha szólunk? Milyen lélek indít szólásra bennünket? – 1. Jób azért szól, mert barátai megtörték a csendet, és kínjait olyan részvétlen szavakkal fogadták, amivel nem lehetett egyetérteni, tehát szólni kellett. – 2. Jób barátai azonban csak azért beszélnek, hogy fitogtassák, milyen tudósok ők, milyen jól ismerik a tant. De az, amit mondanak, semmit sem segít Jóbon, ez pedig a barátok teológiájának csődje, közismert tételek, „kegyes frázisok” puffogtatása. – 3. Döbbenetes üzenet ez, mert amíg jól megy sorunk, mi is így tekintünk minden szenvedőre, és kegyes szavaink nem segíthetnek semmit, ha abban még szeretet sincs (1–6). – 4. Jób kimondja a lényeget: Isten tetteit mi nem tudjuk felfogni, vagyis az Urat nem tarthatjuk a kezünkben, mint egy bálványt (6), így soha nem léphetünk fel úgy, mint akik mindent képesek megmagyarázni. Persze a ránk bízott üzenetet és igazságot mindenkor hirdetnünk és élnünk kell, de vannak olyan helyzetek, amikor csak a részvét az egyetlen megoldás, amely bízik abban, hogy az Úr mindent övéi javára cselekszik (János 13,7).
____
* JÓB TOVÁBBRA IS MEGFELEL BARÁTAINAK, nem hagyja magát.
Hangsúlyozza, hogy ő is ismeri a korabeli kegyes bölcsesség tanítását, amit a barátok szajkóznak.
– 1. Miért szólunk, ha szólunk? Milyen lélek indít szólásra bennünket?
Jób azért szól, mert barátai megtörték a csendet, és kínjait olyan részvétlen szavakkal fogadták, amivel nem lehetett egyetérteni, tehát szólni kellett.
Jób barátai azonban csak azért beszélnek, hogy fitogtassák, milyen tudósok ők, milyen jól ismerik a tant.
De az, amit mondanak, semmit sem segít Jóbon.
Ez pedig a barátok teológiájának csődje, közismert tételek, „kegyes frázisok” puffogtatása.
Döbbenetes üzenet ez, mert amíg jól megy sorunk, mi is így tekintünk minden szenvedőre, és kegyes szavaink nem segíthetnek semmit, ha abban még szeretet sincs (1–6).
– 2. Jób rendkívülinek tartja a maga esetét; míg a barátok csak egy ügynek tartják Jób esetét a sok közül.
Mindig ez a helyzet.
Csak a magunkét tudjuk átérezni, a másé alig számíthat.
Ezt a helyzetet csak nyomorította az, hogy a korabeli bölcsek egy ember értékét az adott ember sorsa alapján határozták meg, ezért általában érzéketlenek voltak a másik szenvedése iránt.
Aki szerencsétlenül járt, az bűnös.
Nyilván, amíg biztonságban élt valaki, könnyű volt ezt kimondani (5).
Békesség van az ember szívében, amíg minden rendben megy körülötte, amíg ő dolgoztat, oktat másokat, és a felelősséget is folyton másokra nyomja.
– 3. Ugyanakkor Jób alapjaiban cáfolja a bölcsek tanítását, mert Isten teremtő (7–11) és gondviselő tetteire hivatkozva (12–25) hangsúlyozza, hogy ennek része az, hogy rablók békében élnek (6), kegyesek szenvednek, és egyáltalán bárki élete, legyen az gazdag, vagy szegény, egyik pillanatról a másikra megváltozhat (16–25).
Isten tetteit mi nem tudjuk felfogni, vagyis az Urat nem tarthatjuk a kezünkben, mint egy bálványt (6), így soha nem léphetünk fel úgy, mint akik mindent képesek megmagyarázni.
Magyarázataink esetében csak a „tant” képviselhetjük, miközben embertelenné leszünk.
Persze a ránk bízott üzenetet és igazságot mindenkor hirdetnünk és élnünk kell, de vannak olyan helyzetek, amikor csak a részvét az egyetlen megoldás.
A részvét sokkal áldottabb ennél a kegyetlen beszédnél, ami ugyanakkor a sajátjainál kezdi ezt a részvétet, és bízik abban, hogy az Úr, ha akkor éppen nem is értjük, mindent övéi javára cselekszik (János 13,7).