előző nap
következő nap

„...ebből a mesterségből származik a mi jólétünk” ApCsel 19,23–40

23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. 24 Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket. 25 Ez az ember összegyűjtötte a kézműveseket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a mi jólétünk. 26 De látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. * 27 Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét. 28 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29 A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. 30 Pál is be akart menni a nép közé, de őt nem engedték a tanítványok. 31 Néhány tartományi főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. 32 Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze. 33 A tömegből előszólították Alexandroszt, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. 34 De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz! 35 Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője? 36 Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! 37 Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. 38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással! 39 Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényes népgyűlésen kell elintézni. 40 Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt, nincs ugyanis semmiféle ok, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.

„...ebből a mesterségből származik a mi jólétünk" (25). Egy tisztes foglalkozásból való megélhetés helyénvaló. Ez az Efezusban elhangzó mondat azonban sántít. Amikor a vallásból üzlet lesz, a meggazdagodás gyors és nagyon is önző módja, akkor már nagy a baj. Miközben ma sem idegen bizonyos helyeken a vallási köntösbe öltöztetett üzletelés, a mi számunkra a kérdés az, hogy nekünk is „üzlet" a valláshoz tartozás vagy őszinte szolgálat?

RÉ 100 MRÉ 100

„Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni…” (Jób 13,1–12)

(3) „Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni…”(Jób 13,1–12)* A VITÁK szükségesek, mert mindegyik félben tisztázhatnak dolgokat. – 1. Ugyanakkor a vitáknak ez az áldása csak ritkán érvényesül, mert többnyire halálosan fárasztó csörtékké, lövöldözésekké torzulhatnak ezek, amelyekben mindenki saját elméjének nagyszerűségét fitogtatva önmagát védi. – 2. Hisszük, hogy a színről színre látásban nem lesz már vita, mert Jézus Krisztusban egyértelműek lesznek a dolgaink, és megtapasztaljuk azt, ami itt Jób kérése, aki magával a Mindenhatóval szeretne beszélni. Igen, ez a közvetlen tapasztalat csak „odaát” adathat nekünk; – addig pedig Isten elsőrenden az Ő kijelentésén, Igéjén, Szentlelkén keresztül szól hozzánk. – 3. Nagy ajándék Isten konkrét kijelentése, amit erre a világra nézve kaptunk az Úrtól. Egyetlen eligazodási lehetőségünk ez. De ebben is ott a veszély, hogy más–más Igék hangsúlyai alapján állítjuk fel a saját rendszerünket, és érveinket, ellenérveinket a saját meglátásaink alapján csoportosítjuk. – 4. Egy biztos: szenvedő embertársunk felett vitatkozni, főként teológiai vitát folytatni az irgalmatlanság netovábbja. – Jób, magával az Úrral akart beszélni, mert csak Őtőle vár megoldást!

___

* A VITÁK szükségesek, mert mindegyik félben tisztázhatnak dolgokat.

– 1. Ugyanakkor a vitáknak ez az áldása csak ritkán érvényesül, mert többnyire halálosan fárasztó csörtékké, lövöldözésekké torzulhatnak ezek, amelyekben mindenki saját elméjének nagyszerűségét fitogtatva önmagát védi, miközben a felek egyre távolabb kerülnek egymástól, már nem jól hallják, vagy egyáltalán nem is hallják egymást, így gyakran indulat és „kenyértörő” gyűlölet kíséri és zárja le a folyamatot.

– 2. Hisszük, hogy a színről színre látásban nem lesz már vita, mert Jézus Krisztusban egyértelműek lesznek a dolgaink, és megtapasztaljuk azt, ami itt Jób kérése, aki magával a Mindenhatóval szeretne beszélni.

Igen, ez a közvetlen tapasztalat csak „odaát” adathat nekünk.

Addig pedig Isten az Ő kijelentésén, Igéjén, Szentlelkén keresztül szól hozzánk.

– 3. Nagy ajándék Isten konkrét kijelentése, amit erre a világra nézve kaptunk az Úrtól.

Egyetlen eligazodási lehetőségünk ez, amit másoknak is hirdetnünk kell.

De ebben is ott fenyeget a veszély, hogy más–más Igék hangsúlyai alapján állítjuk fel a saját rendszerünket; – és érveinket, ellenérveinket óhatatlanul a saját meglátásaink alapján csoportosítjuk.

– 4. Egy biztos: szenvedő embertársunk felett vitatkozni, főként teológiai vitát folytatni az irgalmatlanság netovábbja.

A szélsőséges teológia, akárcsak Jób barátai Istent akarják védeni a tanaikkal, a szenvedő Jób ellenében, miközben érveik nem pontosak, nem objektívek, nem is lehetnek azok, éppen ezért részrehajlóak (9), hazugok (4), személyválogatók (10).

Az élő Istent védeni embertelenséggel végképp nem lehet.

Isten nem szorul az ember védelmére.

– 5. Egy ponton túl, áldottabb az alázat, amely leborul a fenséges Isten előtt (11).

Egy ponton túl áldottabb az imádságos és cselekvő hallgatás (5), valamint a másikra való odafigyelés (6).

Ebben az áldott csendben a csoda is előbb „elkészül”: megszólal maga az Úr!

– 6. Jób, magával az Úrral akart beszélni, mert csak Őtőle vár megoldást!