előző nap
következő nap

„...arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen...” ApCsel 24,10–21

10 Amikor a helytartó intett Pálnak, hogy beszélhet, ő így szólt: Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 11 Magad is meggyőződhetsz arról, hogy alig tizenkét napja jöttem fel Jeruzsálembe imádkozni. 12 De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. 13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. 14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. 15 Nekem ugyanaz az Istenbe vetett reménységem, amit ők maguk is várnak, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. 16 Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. 17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy adományokat adjak, és áldozatokat mutassak be. 18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. 19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20 Vagy mondják meg ezek maguk, találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. 21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek!

Pálnak válaszolnia kell az őt ért vádakra. Védőbeszédében bizonyságot tesz a feltámadásba vetett hitéről, és megvallja, hogy a Szentírás szavai életének fő irányítói. Fő célja, hogy lelkiismerete mindenkor tiszta legyen Isten és az emberek előtt (16). Tűzzük ki mi is Pál célját magunk elé! A nehézségekben a feltámadásba vetett hitünk és a tiszta lelkiismeretünk támogasson, hogy Isten segítségével megoldódjanak a problémák.

RÉ 13 MRÉ 13

„Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz…” (Jób 22,21–30) Jób 22,21–30

(23) „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz…” (Jób 22,21–30) AZ ÉLŐ, ÉRETT HIT ott kezdődik, amikor az „élet” fenekestől felfordítja hitismeretének és bizonyosságának sarokpontjait, akkor is a megváltó Úr marad az egyetlen kincse. – 1. Elifáz pontosan ismeri, hirdeti, továbbadja a szent tant, a vegytiszta tanítást. Elifáz azt hangsúlyozza, hogy aki megtér, annak megoldódik az élete, boldoggá, áldottá lesz. Érdemes megtérni, visszatérni az Úrhoz, beismerni vétkeinket, és lesütött szemmel kérve az Úr bocsánatát (29), csak Őbenne bízni! Elifáznak igaza van. Ez így van: érdemes megtérni (23). – 2. De a megtérés Isten ajándéka, és a megtért ember, Isten megtért népe a nyomorúságban is áldásokat tapasztal. Sőt, a hívő ember, Isten hívő népe a legnagyobb mélységekben, amikor már semmit sem ért, amikor már nem bírja a kínokat, akkor is hiszi, hogy élete megoldott élet, megváltott élet; – ezért ekkor is az Úr az életének egyetlen kincse. Jób ezt rendületlenül hitte, mindvégig; – akkor is, amikor őszintén kifakadt Istene előtt, látszólag vitába szállva Ővele; – éppen mert tudta, hogy csak a megváltó Úr maradt neki. – 3. Hol van ettől a mi hitünk? *

___
* – Urunk, adj nekünk élő hitet, eleven hitet, érett hitet, minden vegytiszta tanításon és felszínes érzelgős kegyességen túl.

– Add nekünk, hogy mindenkor merjük hinni, hogy Jézus Krisztus él, Ő Úr, Ő Megváltó!