„Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről” ApCsel 24,22–27
Félix többször is beszélgetett Pállal, meghallgatta, mit mond Krisztusba vetett hitéről. Az is világossá vált számára, hogy Pál ártatlan. Az igazságra, önmegtartóztatásra, tiszta életre való felhívás azonban félelemmel töltötte el. Szabadon választhatunk ma is, hogy akarjuk-e követni Krisztust. Félix inkább a földi javak, a korrupció mellett döntött, pénzt remélve a fogoly szabadon bocsátásáért. Pál ilyen áron nem akart szabad lenni. Ma is nagy csábítás az emberek kegyének keresése, a pénz szeretete. Ezzel szemben Krisztus követése kegyelmet és örök életet ígér.
RÉ 152 MRÉ 160
„…és végleg fölmentene engem a bírám.” (Jób 23) Jób 23
(7) „…és végleg fölmentene engem a bírám.” (Jób 23) Jób az Istennel akar találkozni, mert biztos abban, hogy Isten előtt mindent elmondhat, aki meghallgatja őt, ÉS IGAZOLNI FOGJA GYERMEKÉT. – 1. Mi pontosabban értjük már ezt a kifejezést, hiszen Jézus Krisztusra tekintve tudjuk, hogy éppen ez a kegyelem: igazol az Isten, igaznak tart az Isten, mellénk áll, és nem engedi el a kezünket, végleg fölmenti gyermekeit. Ez a megigazítás nem azt jelenti, hogy maradéktalanul igazunk van, mert nincs olyan feddhetetlen ember a földön, akire nézve ezt elmondhatnánk (7). – 2. Jób találkozni, beszélgetni akar az Istennel (2–7), mert még kínjai között sem hagyta el az Istenbe vetett reménysége. Az Istennel való vitatkozás is ebben az értelemben veendő. – 3. Jób ugyanis vallja, hogy Isten szándéka tökéletes és megváltoztathatatlan (12–17). Jób tehát végig kellő tisztelettel, szent istenfélelemmel beszél az Istenről (15), és végig Őbenne bízik (10). Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztusban mindent eldöntő, megoldó, megváltó módon találkozhattunk és találkozhatunk Ővele (8).