előző nap
következő nap

„Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok.” ApCsel 26,24–32

24 Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. 25 Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. 26 Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 27 Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28 Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek! 29 Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül. 30 Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. 31 Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember. 32 Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

Pál megvilágosodása után képes volt az igazat látni. Nem fantáziált bolond módjára, ahogy Agrippa gondolta, hanem a valóságot látta. Az ő megtérését kívánja minden embernek, hisz az a legnagyobb ellenségtől, a haláltól is megment, mert az Úr legyőzte a halált és él. Térjünk meg mi is, hogy ne a káprázat világának félelme uralkodjon rajtunk, hanem lássuk mi is a valóságot: él az Úr, és vele mi is élhetünk.

RÉ 294 MRÉ 380

„Jób pedig így érvelt tovább…” (Jób 27,1–10) Jób 27,1–10

(1) „Jób pedig így érvelt tovább…” (Jób 27,1–10) * Jób könyvének új szakasza ez, a 27–31. fejezetek között. Most már csak JÓB MAGA BESZÉL. – 1. Jób ragaszkodik igazához, feddhetetlenségéhez, vagyis ahhoz, hogy Isten keserítette meg őt (1–5). Isten cselekvése sokszor érthetetlen. Jób nem tökéletesnek tartja magát (15,14), hanem feddhetetlensége arra utal, hogy nem követett el olyan tetten érhető bűnt, amiért ezt a nagy nyomorúságot érdemelte volna. – 2. Jób egyet ért a barátok tanításával, vagyis azzal, hogy Isten akkor igazságos, ha megfizet a gonoszoknak (7–10). Megnyugtató, hogy Isten nem hagyja elrendezetlenül azt a sok látható, tetten érhető gonoszságot, amit folyton elkövetünk egymás ellen. – 3. Persze a megfizetés az Úr kezében van, mi azt soha nem vehetjük át Őtőle. Az elvetemültnek pedig csak akkor van reménye, ha bűneiből megtér (8). Jézus Krisztusban van megújulás (9–10).

___

* Jób könyvének új szakasza ez, a 27–31. fejezetek között.

Eddig Jób és barátai között folyt a vita.

Most már csak JÓB MAGA BESZÉL, MONOLÓGOT MOND.

– 1. Jób az élő Isten színe előtt tudja magát, amikor ezeket a beszédeket mondja (2).

– 2. Jób ragaszkodik igazához, feddhetetlenségéhez, vagyis ahhoz, hogy Isten keserítette meg őt, Isten hozta rá ezt a sok bajt; – de ő nem érti, hogy Isten miért cselekedett így? (1–5)

Isten cselekvése sokszor érthetetlen.

Jób nem tökéletesnek tartja magát (15,14), de feddhetetlensége arra utal, hogy nem követett el olyan tetten érhető bűnt, amiért ezt a nagy nyomorúságot érdemelte volna.

– 3. Jób ezzel is jelzi azt, amit pár verssel alább kifejt, hogy ő is egyet ért a barátok tanításával, vagyis azzal, hogy Isten akkor igazságos, ha megfizet a gonoszoknak.

Ezzel a barátainak is „jelez” Jób; – hiszen a barátai bajában gőgösen cserben hagyták Jóbot, ezzel ellenségeivé lettek, gonoszul viselkedtek vele (7–10).

Megnyugtató, hogy Isten nem hagyja elrendezetlenül azt a sok látható, tetten érhető gonoszságot, amit folyton elkövetünk egymás ellen.

Maradjunk most csak a bűnök eme fajtájánál. Igenis, nem mindegy, hogy valakire haragszom, vagy „szóvá is teszem ezt”, akár kezet is emelek a másikra.

– 4. Persze a megfizetés az Úr kezében van, mi azt soha nem vehetjük át Őtőle.

Jób nem érti az Istent, de szilárdan bízik Őbenne, aki végezetül mindent jól intéz majd.

Az elvetemültnek pedig csak akkor van reménye, ha bűneiből megtér (8).

Jézus Krisztusban van megújulás (9–10).