„...mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek,...” ApCsel 26,1–23
1 Agrippa erre így szólt Pálhoz: Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: 2 Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, 3 mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. 4 Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 5 Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem mint farizeus. 6 Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. 7 Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. 8 Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9 Egykor magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. 10 Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig halálra ítélték őket, én is ellenük szavaztam. 11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. 12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkuszba. 13 Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14 Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17 Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18 Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. 19 Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, 20 hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. 21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. 22 De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 23 a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.
Pál egész életét összefoglalja utolsó védőbeszédében. Semmit nem hallgat el, sem azt, hogy a múltban üldözte Krisztust, sem élete legnagyobb örömét, ami a fő szálka a zsidók szemében, hogy megtérése óta hisz a feltámadásban és az élő Jézusban. Tudja, hogy küldetését tőle kapta. Minket is hív a mai ige, hogy Krisztus feltámadásának hírnökei legyünk. Nem számít a múlt, csak az számít, hogy igent mondjunk a hívásra.
RÉ 464 MRÉ 467
„Pedig ez csak szegélye útjának.” (Jób 26) Jób 26
(14) „Pedig ez csak szegélye útjának.” (Jób 26) NÉHÁNY FONTOS KÉRDÉS SZEGEZŐDIK NEKÜNK Jób nyolcadik válaszában. – 1. Mit tettél? Segítettél-e a rád bízottakon; – azokon, akik körülötted erőtlenek, tehetetlenek, tanácstalanok voltak? Volt-e vigasztaló, segítő áldása másoknak abból, amit Istenről tudtál? (2–3) – 2. Milyen lélekkel szóltál? Ki szólt belőled? Istenre hivatkozva magadat hirdetted? (4) – 3. Hittél? Milyen hittel hittél? – Hitted az élő Istent? Hitted-e azt az Istent, aki Jézus Krisztusban megmutatta, hogy a holtak hazája sem leplezetlen előtte, hiszen Őneki nem szabhat határt a halál (6). – Hitted-e azt az Istent, aki teremtői munkájában határt szabott minden gonosz káosznak (5–13), aki átdöfte a menekülő kígyót, és így tisztára söpörte a teremtett világot (13). – Hitted-e azt az Istent, akinek csak útja szegélyét ismerheted? (14) – 4. Alázattal féltél-e? Mégis bíztál-e? Jób vallja, hogy Isten mindenható, de barátainak odavágja, hogy tetteik, szavaik, hitük semmi segítséget és erőt nem jelentenek neki; – mint ahogy Isten mindenhatósága is csak félelmet ébreszt benne, – és mindezek együtt csak növelik kínjait. De Jób bizonyos abban, hogy Isten ennél sokkal több. Igen, több! Nézz Jézusra! Mi csak Isten útja szegélyét ismerhetjük.