„Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené” 1Kor 3,6–23
„Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené" (23). Elkezdtem-e már valaha kételkedni abban, hogy amit én gondolok és amit én akarok, az a legjobb? Tudom-e már, hogy mind testestől, mind lelkestől nem a magamé vagyok (HK 1)? Jó lenne meglátnom azt is, hogy nemcsak velem, hanem testvéreimmel is bölcs terve van az Úrnak. Úgy tekintek-e a gyülekezeti közösségre, mint amely Krisztus váltsága által egyedül Istené?
RÉ 173 MRÉ 157
„Te taníts meg arra, amit én nem látok.” (Jób 34) Jób 34
(32) „Te taníts meg arra, amit én nem látok.”(Jób 34)*MILYEN AZ ISTEN? Elíhú második beszéde végén Jóbot idézi, így bizonyítva azt, hogy milyen helytelenül beszélt Jób Istennel és Istenről. – 1. Elíhú is jogosnak és igazságosnak tartja Jób szenvedését, hiszen szerinte Jób már Istent számon kérő beszédével is kiérdemelte kínos büntetését (34–37). – 2. Tényleg olyan az Isten, amilyennek Elíhú mondja? Elíhú szerint senki nem kérheti számon az Istent, senki nem vitatkozhat vele, senki nem fogadkozhat előtte, és főként senki nem kérdezheti direktben az Istent, azaz nem fáraszthatja Őt személyes ügyeivel, ahogy arra Jób itt igényt tartott (31–33). – 3. Milyen magabiztos Elíhú! Mi Jézus Krisztusra tekintve tudjuk, hogy Isten egészen más. Jóbnak van igaza, Istennel kapcsolatban. A magabiztos teológus Elíhú nagyon melléfogott, mert Istent nemcsak megkérdezhetjük és fáraszthatjuk saját ügyeinkkel, hanem minden bajunkkal Őelé járulhatunk; – sőt azt is elpanaszolhatjuk Őelőtte, amit gyarló emberi bölcsességünkkel nem értünk, nem tudunk felfogni. Ha az Úr magyarázza el, ha Ő tanítja meg utunk értelmét és célját, abban bizonnyal megnyugszunk.
___
* MILYEN AZ ISTEN?
Elíhú második beszéde végén Jóbot idézi, így bizonyítva azt, hogy milyen helytelenül beszélt Jób Istennel és Istenről.
– 1. Elíhú is jogosnak és igazságosnak tartja Jób szenvedését, hiszen a mindeneket kormányzó Isten igazságos (16–30).
Ő előbb-utóbb a tettei szerint fizet meg minden embernek (1–15).
Ezért Jób tudatlanul szól, amikor Istennel is szembeszáll szenvedései közben (31–37).
Elíhú szerint Jób már Istent számon kérő beszédével is kiérdemelte kínos büntetését (34–36), hiszen Jób az indulatában, bosszankodásában, perlekedésében a kezét csapkodva szaporította Isten ellenes szavait (37).
– 2. Tényleg olyan az Isten, amilyennek Elíhú mondja?
Elíhú szerint senki nem kérheti számon az Istent, senki nem vitatkozhat vele, senki nem fogadkozhat előtte, és főként senki nem kérdezheti direktben az Istent, azaz nem fáraszthatja Őt személyes ügyeivel, ahogy arra Jób itt igényt tartott (31–32).
Elíhú szerint nem Jób lesz az a valaki, aki eldönti mi bűn Isten előtt, és mi nem az (33). Senki emberfia nem vetemedhet erre a döntésre. A „jót” és a „rosszat” egyedül Isten definiálhatja.
– 3. Milyen magabiztos Elíhú!
Mi Jézus Krisztusra tekintve tudjuk, hogy Isten egészen más.
Jóbnak van igaza, Istennel kapcsolatban.
A magabiztos teológus Elíhú nagyon melléfogott, mert Istent nemcsak megkérdezhetjük és fáraszthatjuk saját ügyeinkkel, hanem minden bajunkkal Őelé járulhatunk; – sőt azt is elpanaszolhatjuk Őelőtte, amit gyarló emberi bölcsességünkkel nem értünk, nem tudunk felfogni.
Isten, Jézus Krisztus halálában és feltámadásában megmutatta, hogy mennyire szeret bennünket.
Ezzel a szeretettel azonban soha nem élünk vissza; – sőt mindenben Őrá bízzuk magunkat; – mindent az Ő kezéből fogadunk el; – és ahogy Jób is ezzel a bizalommal kéri, mi is megnyugszunk abban, amire Ő vezet és tanít bennünket (32); – de Jézus Krisztus óta már a titkokat sem feszegetjük.
Ha az Úr magyarázza el, ha Ő tanítja meg útunk értelmét és célját, abban bizonnyal megnyugszunk.