előző nap
következő nap

„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit... sáfárait” 1Kor 4,1–13

1 Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 2 Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. 3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. 4 Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert az Úr az, aki felettem ítélkezik. 5 Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. 6 Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, hogy senki se kérkedjék az egyik tanítóval, a másikat megvetve. 7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 8 Már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! 9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. 10 Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 11 Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul vándorlunk, 12 és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, 13 amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ söpredékévé lettünk, és mindenki szemétjévé mind ez ideig.

„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit... sáfárait" (1). Hogyan tekintek keresztyén testvéreimre? Csupán a magam hasznát keresem bennük, vagy törekszem őket közelebb segíteni az Úrhoz? Az Úr szolgájaként csak Isten titkait adhatom tovább. Vajon jól bánok azzal a kinccsel, amit Jézus Krisztustól kaptam? A sáfár alázatos vagyonkezelő, akitől az Úr hűséget vár.

RÉ 265 MRÉ 397

„…de Ő nem válaszol.” (Jób 35) Jób 35

(12) „…de Ő nem válaszol.” (Jób 35) PROKOFJEV első szimfóniája direkt klasszikus elvek, témák alapján komponált darab, a második szimfóniában azonban kitörnek a felkavaró disszonancia lüktető taktusai, ugráló dallamvezetései, amelyek a szimfónia legvégére gyönyörű harmóniában oldódnak fel. Elíhú harmadik beszéde majdnem ilyen, abban ugyanis a végén sincs feloldás. – 1. Elíhú beszéde azt hangsúlyozza, hogy Isten nem figyel az emberre, mit árt neki akár Jób bűne vagy jósága. Ezektől Isten nem lesz sem szegényebb, sem gazdagabb (1–8).* – 2. Elíhú szerint Isten azért nem válaszol a sok elnyomás miatt kiáltozónak, mert a kiáltó csak panaszkodik szenvedésében, de nem fordul a teremtő Istenhez, vagyis mind hitetlenek. Szerinte Jób is ezekhez a kiáltozó haszontalanokhoz tartozik (9–14). – 3. Isten ennek ellenére mindent tud, látja Jóbot (14), ezért Elíhú szerint Isten még jobban meg fogja büntetni Jóbot! (15–16)** Elíhú olyan durva, felkavaró, disszonáns, mint Prokofjev második szimfóniája, de legalább ott a végén kivirágzik a „harmónia”. Jézus Krisztus a végső megoldás.***

___

* Ez nem az Isten szuverenitásának gondolata. – Noha abban igaza van Elífáznak, hogy bűnünk a másik embernek mindig árt valamilyen formában (8).

** – Elíhú a saját kegyetlenségét, durvaságát Istenre vetíti.

– Az emberi frusztrált, durva kegyetlenség Istenre vetítése: na ez a vallás; – bizonyos esetekben.

– Az emberek határtalanul kegyetlenek. Ma egy kéretlen, nem várt levelezéssel telt a napom. Belefutottam valamibe, óvatlanul. Mindenki kegyetlen, és ebben a felpörgött világban ez már egy levelezésből is kiderül. Pedig az illető csak váratlanul előtoppan, kitalált valamit, ő csak segíteni akart, csak jót akart, ő pontosan tudja, mit és hogyan kell tenni egy konkrét ügy megoldása érdekében, a mi nem létező pénzünkön; mégpedig olyan ügyről van szó, amelynek megoldásán mi már évek óta dolgozunk – és az illető nem ért, nem hagyja abba…

*** Isten válasza minderre Jézus Krisztus, mert „egyszer itt vége lesz”, és csak ott torkollik mindez áldott harmóniába, ahol Ő áll az út végén.