„Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!” 1Kor 4,14–21
„Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!" (16). Nem is gondoljuk, mennyire figyel ránk a világ. Pál azt várja, hogy úgy kövessék őt a levél címzettjei, amiként ő is Krisztust (11,1). Mit jelent Krisztus követése a gyakorlatban? Azt, hogy feltesszük magunknak a kérdéseket: Mit gondolna? Mit szólna? Mit tenne Jézus most? Ne feledjük azt sem, hogy „Aki... tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak" (Jak 4,16).
RÉ 166 MRÉ 168
„Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.”(Jób 36,1–25) Jób 36,1–25
(18) „Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.”(Jób 36,1–25)* MÁSKÉNT TŰRJÜK A SZENVEDÉST… – 1. De egy határon túl ez már nem ingerküszöb, vagy kultúra függvénye, hanem csak az a tény marad, hogy: – fáj, most fáj, nagyon fáj, és legyen végre vége valahogy. – 2. Ebben a helyzetben mi segít, vagy ki segít? Nem segít az emberi indulat, nem segít semmiféle vagyon, itteni „hatalom”, de egy ponton túl semmiféle emberi jóindulat nem tud segíteni, ha éppen még lenne is körülöttünk ilyen. Elíhú szavai pedig nemhogy nem segítenek, hanem inkább kegyetlenek, amikor türelemre intenek, felvilágosítanak Isten igazát és hatalmát illetően (2–4). – 3. Egy azonban biztos, még Elíhú beszéde szerint is: – az Úr valóban elszámol majd a megátalkodott gonosszal (5–14); – de megváltja a megtört, Őhozzá menekülő szenvedőt (15). Aki Őhozzá menekül az nem, egyedül az nem áltatja magát.
___
* – Más-e, ha csapás ér, amit nem ember okoz; – és más-e, ha mi sújtunk egymásra csapást, vagyis „agyoncsapjuk” a másikat; – illetve, mi van akkor, ha kényszerhelyzetben szorongattatva, az dönt, hogy ki csap előbb, vagy nagyobbat?
– Elíhú beszédére tekintve most azt kell hangsúlyozni, hogy az elhordozandó szenvedést illetően nincs különbség a három helyzet között.
– Nagy kérdések ezek, amelyekre Isten, Jézus Krisztusban válaszolt egyértelműen.