előző nap
következő nap

„Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással” 1Kor 6,1–8

1 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? 2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?! 7 Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek!

A gyülekezetben nem szereztek érvényt Isten igazságának (pártolták a bűnt), de a világi bíróság előtt küzdöttek a saját igazukért. Cselekedeteink értékrendünkről, fontossági sorrendünkről árulkodnak. Milyen döntéseimen látszik, hogy fontosabb számomra Isten igazsága, mint a saját igazam? Miért hagyunk világi elveket érvényesülni a gyülekezetben ahelyett, hogy Isten Lelke által tennénk helyre rendezetlen dolgainkat.

RÉ 212 MRÉ 304

„…hatalma és igazsága igen fenséges, az igazságot soha nem nyomja el.” (Jób 37,14–24) Jób 37,14–24

(23) „…hatalma és igazsága igen fenséges, az igazságot soha nem nyomja el.” (Jób 37,14–24) HOGYAN SZÓL AZ ISTEN? – 1. Isten „megszólalhat” a teremtett világban.* Sokszor érveltek ezzel Jób „beteglátogatói” a szenvedő Jób előtt (14–21). – 2. Isten „megszólalhat” igazságos rendjében.Elíhú azt akarja, hogy Jób lássa be, Isten mindig igazságos, azaz a megszabott világrendje szerint jár el. Elíhú szerint Jób nem tiszteli eléggé az Istent. Pedig Elíhú gondolatmenete szinte odáig vetemedik, hogy szerinte az Isten által megállapított igazság határt szab Isten cselekvésének is (23–24).** – 3. Ez az, ami ellen Jób végképp tiltakozik, mert Jóbnak az élő Istenbe vetett élő hite van, ezért azt akarja, hogy Isten maga szólaljon meg, minden emberi magyarázat, hozzáfűzés, értelmezés nélkül (22). Az élő Istennek Jób aláveti magát, de a barátainak nem. – 4. Isten szólt, mégpedig konkrétabban, mint ahogy azt a teremtett világban tette. Isten, Jézus Krisztusban minden lényegeset elmondott magáról, sőt, megváltó szeretetével lehajolt Jóbhoz és népéhez is; – Ő, aki a próbatételek idején sem engedett ki minket egy percig sem a kezéből.

___

*  Az égbolt, a felhők, a ragyogás és a villámlás, de a teremtett világ kikutathatatlan roppant valósága Isten nagyságát, hatalmát, csodáit hirdetik.

** Elíhú gondolatmenete szerint már nem is az élő Isten, hanem az „igazság” az abszolút tény, ami Istent is köti.