előző nap következő nap

„Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” 1Kor 6,9–20

9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, 10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 11 Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté". 17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. 19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!

Milyen indulattal viszonyulunk a templomokat rongálókhoz, és milyennel a parázna életével a „Szentlélek templomát" gyalázó hívő testvérünk felé? Melyikkel vagyunk elnézőbbek? Miért? Jézus nem legalizálta az emberek bűneit, hanem bűneikből Istenhez hívta őket. Miben kell változnunk, hogy így legyünk jelen a gyülekezetben?

RÉ 206 MRÉ 303

„Ekkor megszólalt az Úr…” (Jób 38,1–38) Jób 38,1–38

(1) „Ekkor megszólalt az Úr…” (Jób 38,1–38) ISTEN MEGSZÓLALT, ahogy Jób ezt kérte! – 1. Isten szava nem tételekben, hanem teremtő, megtartó és megváltó cselekvésének hatalmára vonatkozó kérdésekben szólal meg. Isten szava mindig teremtő, megtartó, megváltó tett. Isten az egyetlen, aki „hiteles”. – 2. Isten cselekvése az Ő örök rendjét a gonosz és a bűn minden szétdobáló rontása ellenére is fenntartja. Vagyis Isten nem engedi elhomályosítani örök rendjét az ember állandó bölcselkedése, szavai, mindent túlbeszélő, okoskodó „dumája” által, így sem Jóbnak, sem Jób barátainak szavai által (2). Isten nem engedi elhomályosítani örök rendjét az emberi gonoszság, bűn önző, gőgös, határtalan rombolása által sem, mert előbb-utóbb lerázza a bűnösöket teremtésének abroszáról (13). – 3. Isten szava eltörpít! Ahogy egyik kérdés követi a másikat, Jóbnak szegezve azokat (1); – egyre parányibbá lesz Jób, és mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa. Semmit sem tudunk! Sok mindent meg tudunk magyarázni, de valójában semmit sem tudunk, a lényeget illetően. – 4. Egyetlen reménységünk csakis az a tény, hogy Isten szóba áll velünk, fontosnak tart minket, szeret bennünket, és jót akar nekünk.