„Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” 1Kor 6,9–20
Milyen indulattal viszonyulunk a templomokat rongálókhoz, és milyennel a parázna életével a „Szentlélek templomát" gyalázó hívő testvérünk felé? Melyikkel vagyunk elnézőbbek? Miért? Jézus nem legalizálta az emberek bűneit, hanem bűneikből Istenhez hívta őket. Miben kell változnunk, hogy így legyünk jelen a gyülekezetben?
RÉ 206 MRÉ 303
„Ekkor megszólalt az Úr…” (Jób 38,1–38) Jób 38,1–38
(1) „Ekkor megszólalt az Úr…” (Jób 38,1–38) ISTEN MEGSZÓLALT, ahogy Jób ezt kérte! – 1. Isten szava nem tételekben, hanem teremtő, megtartó és megváltó cselekvésének hatalmára vonatkozó kérdésekben szólal meg. Isten szava mindig teremtő, megtartó, megváltó tett. Isten az egyetlen, aki „hiteles”. – 2. Isten cselekvése az Ő örök rendjét a gonosz és a bűn minden szétdobáló rontása ellenére is fenntartja. Vagyis Isten nem engedi elhomályosítani örök rendjét az ember állandó bölcselkedése, szavai, mindent túlbeszélő, okoskodó „dumája” által, így sem Jóbnak, sem Jób barátainak szavai által (2). Isten nem engedi elhomályosítani örök rendjét az emberi gonoszság, bűn önző, gőgös, határtalan rombolása által sem, mert előbb-utóbb lerázza a bűnösöket teremtésének abroszáról (13). – 3. Isten szava eltörpít! Ahogy egyik kérdés követi a másikat, Jóbnak szegezve azokat (1); – egyre parányibbá lesz Jób, és mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa. Semmit sem tudunk! Sok mindent meg tudunk magyarázni, de valójában semmit sem tudunk, a lényeget illetően. – 4. Egyetlen reménységünk csakis az a tény, hogy Isten szóba áll velünk, fontosnak tart minket, szeret bennünket, és jót akar nekünk.