előző nap
következő nap

„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” 1Kor 12,1–11

1 A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. 2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr", csakis a Szentlélek által. 4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. 8 Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. 9 Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

Az emberek szeretik a szenzációt, a különlegességet, a csodát. Talán nem baj ez, de a kegyességnek kísértésévé válhat, ha a vallásban is a szenzációt keressük, netán mi magunk szeretnénk elismerést kiváltóan különlegessé válni kegyes szokások, különleges képességek, extrém lelki ajándékok által. Ez idegen a keresztyénség lényegétől. A Lélek ajándéka számunkra az, hogy felismerhettük: Jézus Úr. Ha ezt szánkkal és életünkkel megvalljuk, történnek majd csodák körülöttünk Isten Lelke által.

RÉ 17 MRÉ 17

„Azon a napon majd…” (Jóel 4,18–21) Jóel 4,18–21

(18) „Azon a napon majd…”(Jóel 4,18–21)* MIKOR? Ezt kérdezi mindig a kisgyerek, ha valami „jót” ígérnek neki. Mikor lesz? Ugye hamar, most, azonnal?! – 1. Azt a maradéktalan „jót”, amit Jóel próféta könyvének záró ígérete láttat, majd Jézus Krisztus visszajövetelével tapasztalhatjuk meg, de már most hit által kapunk ebből a „jóból” morzsákat; – miközben, mint a gyerekek, nagyon várjuk a krisztusi „jó” kiteljesedését. – 2. Azon a napon, attól a naptól kezdve de „jó” lesz nekünk. Csak képekkel lehet valamit elmondani erről: víz, tej, must bőséges forrása fakad még a csontszáraz „sittim-völgyi” életek számára is, hogy megelevenítse azokat (18). Jaj, de száraz az itteni életünk! Fakadj fel, örök élet forrása! (20) – 3. A templomunk majdnem a Balaton partján áll. Egyszer valaki úgy festette meg a templomunkat, hogy a lépcső alját már nyaldossa a lágy balatoni édesvíz. Mindig ez az Ige jut eszembe, és Ezékiel próféciája, ahogy naponta rápillantok a falon függő akvarellre (Ezékiel 47,1–12).

___

* MIKOR? Ezt kérdezi mindig a kisgyerek, ha valami „jót” ígérnek neki. Mikor lesz? Ugye hamar, most, azonnal?!

Azt a maradéktalan „jót”, amit Jóel próféta könyvének záró ígérete láttat, majd Jézus Krisztus visszajövetelével tapasztalhatjuk meg, de már most hit által kapunk ebből a „jóból” morzsákat; – miközben, mint a gyerekek, nagyon várjuk a krisztusi „jó” kiteljesedését.

– 1. Azon a napon, attól a naptól kezdve de „jó” lesz nekünk.

Csak képekkel lehet valamit elmondani erről: víz, tej, must bőséges forrása fakad még a csontszáraz „sittim-völgyi” életek számára is, hogy megelevenítse azokat (18).

Jaj, de száraz az itteni életünk!

Fakadj fel, örök élet forrása! (20)

A templomunk majdnem a Balaton partján áll. Egyszer valaki úgy festette meg a templomunkat, hogy a lépcső alját már nyaldossa a lágy balatoni édesvíz.

Mindig ez az Ige jut eszembe, és Ezékiel próféciája, ahogy naponta rápillantok a falon függő akvarellre (Ezékiel 47,1–12).

– 2. Attól a naptól kezdve „elrendez” az Isten minden erőszakos vérontót.

Nem hagyja büntetés nélkül az Úr az Ő rendjének gyarló megzavarását (19).

De hogy hogyan rendezi el mindezt, mikor és kiken, azt Jézus Krisztusban mutatta meg igazán, a kereszten, ahol az Ő ártatlan vérét ontottuk ki mi, akik mindannyian „gyilkosok” vagyunk: Júda, Jeruzsálem, Edóm, Egyiptom, mindenki… (19).

– 3. Addig a boldog napig azonban hitben járunk, nem látásban (2Korinthus 5,7).

Valahogy úgy élünk ebben a Krisztus–hitben, mint ahogy a padlófűtés naponta melegíti a lakást. Jéghideg, rideg a beton, a kő, de alatta már ott tekereg kis csövecskékben a forróvíz, amely még a rideg padozatot is megenyhíti, és felmelegíti maga körül a levegőt. Teszi ezt mindaddig, gazdag forrású „külső” energiából táplálkozva, amíg teljességében meg nem érkezett a tavasz…