előző nap
következő nap

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három;...” 1Kor 13

1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. * 2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. * 4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

A kegyességünk sokféle lelki ajándék gyakorlásából áll. Imádkozunk, jót cselekszünk, hitre tanítunk, adakozunk, közösséget élünk meg. Minden kegyes tettünk mércéje, kritikája a szeretet. Amiből a szeretet hiányzik, eleve értéktelen. S hogy milyen is az a szeretet, ami értéket ad dolgainknak, azt a mai igében olvashatjuk. Ha ehhez mérjük magunkat, megérthetjük, mennyire Isten kegyelmére vagyunk utalva, aki maga a szeretet.

RÉ 234 MRÉ 246

„Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat…” (Jón 2) Jón 2

(1) „Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat…” (Jón 2) AZ ÚR AZONBAN NEM HAGY A GONOSZSÁGBAN! – 1. Népét, övéit nem hagyja a gonosz uralma alatt; – sem az engedetlen Jónást; – sem a pogány Ninivét. Az Úr népét ugyanis nem származás, vallás, kegyesség, csoport alapján határozhatjuk meg, hanem az Ő kiválasztó kegyelmének szerelme által. Az Ő valóságos népét, a láthatatlan egyház kereteit nem mi határozzuk meg. – 2. Az Úr odarendelte a megoldást Jónás számára. Ennek korabeli kifejezése a nagy hal, valóságos megjelenése a mi Urunk Jézus Krisztus (1). „Őbenne”, Krisztusban mindenkor biztonságban vagyunk. Ő bűnlátásra, imádságos kiáltásra (2–4), szent vágyódásra (5) segít bennünket. Amikor pedig láthatjuk valóságos állapotunkat, akkor az Úr előtt leborulva, megtapasztaljuk az Ő szabadítását is (7). Ezt a szabadulást boldog magasztalás, hálaadás, hitvallás és az Úr látható templomában való boldog szolgálat követheti (8–10). – 3. Prokofjev Hatodik szimfóniáját hallgatva az a határozott élményünk támad, hogy ez a disszonáns zene mégis gyönyörű, nem a disszonancia, az soha nem szép, hanem az a tény, hogy ebben a disszonanciában megmagyarázhatatlan feloldás, harmónia rejtőzik. Ilyen Jézus Krisztus, a világ számára.*

___

* A szimfónia első tételében hosszú másodpercekig a kürt önmagában egy hangot ismételget, újra és újra. Ilyen Jézus Krisztus, az egyetlen megoldás. Az Úrtól jön a szabadulás! (10)