előző nap következő nap

„...arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” 1Kor 14,1–25

1 Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. 2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. 3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. 4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. 5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. 6 Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? 7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? 8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? 9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. 11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. 12 Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. 13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. 14 Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. 15 Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. 16 Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? 17 Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. 18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, 19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. 20 Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. 21 A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr. 22 Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. 23 Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? 24 De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, 25 és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van.

„...arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” (12). Hitélményeink, ismereteink, lelki ajándékaink, anyagi javaink, megszerzett képességeink nagyszerű dolgok. De megeshet, hogy a sok jó senkinek sem használ. Még nekünk, magunknak se. Ahhoz, hogy a javaink használjanak, két dologban feltétlen növekednünk kell: a szeretetben és az alázatban. Ha e kettőben bővelkedünk, akkor gazdagságunk a gyülekezet épülését fogja szolgálni.

RÉ 170 MRÉ 154

„Az Úr Igéje másodszor is szólt Jónáshoz…”(Jón 3) Jón 3

(1) „Az Úr Igéje másodszor is szólt Jónáshoz…”(Jón 3)* AZ ÚR MEGSZABADÍT ÉS SZOLGÁLATRA KÜLD! – 1. Az első engedetlenség után újra elküld az Úr. Sokunk életében sokszor újra. Nem lehet megszökni elhívó szava elől. – 2. Isten Igét hirdetni küld. Az Ige mindig Isten szabadító tettét jelenti, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban. Mi mindig a szabadítás evangéliumát hirdethetjük: az ítéletben is a kegyelmet. – 3. Isten Ninivébe küld. Isten a legreménytelenebb helyre küld; ؘ– a szerintünk legreménytelenebbre. De nehogy azt gondold, hogy a legreménytelenebb hely valahol messze van; – lehet, hogy a közvetlen közeledben van ez a hely. De éppen az Jónás könyvének üzenet, hogy nincs reménytelen város, nép, ember; – vagyis mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk.

___

AZ ÚR MEGSZABADÍT ÉS SZOLGÁLATRA KÜLD!

– 1. Az első engedetlenség után újra elküld az Úr. Sokunk életében sokszor újra.

Nem lehet megszökni elhívó szava elől.

Ezt most kezdem én is igazán megérteni.

– 2. Isten Igét hirdetni küld.

Az Ige mindig Isten szabadító tettét jelenti, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban.

Mi mindig a szabadítás evangéliumát hirdethetjük: az ítéletben is a kegyelmet.

– 3. Isten Ninivébe küld.

Isten a legreménytelenebb helyre küld, szerintünk a legreménytelenebbre.

De nehogy azt gondold, hogy a legreménytelenebb hely valahol messze van; – lehet, hogy a közvetlen közeledben van ez a hely.

De éppen az Jónás könyvének üzenet, hogy nincs reménytelen város, nép, ember; – vagyis mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk.

– 4. Jónás ítéletet hirdetett, mert ő maga egy szigorú próféta volt, az Úr prófétája; — másokhoz szigorú, magához már nem annyira.

Jónás ítéletet hirdetett, mert ezt a parancsot kapta az Úrtól (1,2).

De a pontos „szöveget” nem rágta szájába az Isten. Figyelmeztetést kellett továbbadnia, Ninive tényleges gonoszsága és a közelgő jogos ítélet miatt.

Ezt tette Jónás, a maga módján megfogalmazva.

Jónás szava, megfogalmazása azonban „ihletetté” lett a Szentlélek által. „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” – harsogta (4).

Isten Lelke, Jónás tudtán kívül ezt az ítéletes hangot is kegyelmessé formálta, hiszen a negyven nap kegyelmi idő, jelezve, meg lehet térni, Isten megtérésre hív, megtérésre segít.

Isten megbánta döntését, mert eleve kiválasztotta Ninive akkori lakosait.

– 5. Ninive lakosai leborultak, megtértek minden, egy emberként: kicsi és nagy, egészséges és beteg, fiatal és idős, szolga és Úr.

Ma is ez lenne az egyetlen megoldás.

Hol van egy zsákruha?

Református Egyházunkban is a kioktatósdi, megújítósdi, vitatkozósdi helyett igazából erre lenne szükség: töredelmes szívre és zsákruhára, azaz mindennek látható valóságára.

Émelygek a többitől.

Ma is ezzel a reménységgel imádkozunk a mai Ninivéért, és ninivékért!